Talán mert nem gondolom szerepünknek feladatunknak...

nem érzem problémának, ha soha nem értjük/tudjuk meg a „világ keletkezésének” miértjét/mikéntjét.

Azért sem, mert még most sem azt az utat járjuk, ami akárcsak a fajunk fennmaradásának feltételeit akarná megőrizni fenntartani – noha (szinte) minden vonatkozó információval rendelkezünk.

A nagy bumm teóriájának esetlegessége azért is mellékes, mert az nem lehetségesen előzmények és következmények nélküli; másrészt: tőlünk bizonyosan független esemény, aminek múló (az általunk feltételezetten ismert múltat követő jelenünk) következményeit sem áll módunkban befolyásolni.

Persze ettől még agyalhatunk/fantáziál(gat)hatunk vágy vezérelten álomittasan, de a mulandóságunk oly szűk keresztmetszete annak az örökkön létező fizikai valóságnak, aminek nem előfeltétele és nem feltétlen szükséges következménye a szellemi lét… főként nem a megismerés vágya/igénye, hogy az már ránk nézve dehonesztáló.:-)