kimegyek a rétre
megint fákat vágnak
alig maradt kevés
azokra is vágynak

lefekszem a fűbe
megsiratom őket
nem hagy az ember
semmit a jövőnek

átmegyek erdőbe
régi rejtekembe
próbálok higgadni
tűz izzik lelkembe

régi hatha segít
megnyugszom itt fekve
vajon mi is lehet
Istenek a terve

megküzdök magammal
s nézem a rétet
s nézem magunkat
mint halálra ítéltet