Én nem érzem egyáltalán, hogy a későbbi lemezei nehezen hallgathatóak, szerintem teljesen normális, különleges, de szép, dallamos zenék. Aki szerint a Björk lemezek nehezen hallgathatóak, az próbáljon meg egy késői Autechre lemezt, pl. az Exai-t, amiben szinte egyáltalán nincs sem dallam, sem pontos ütem. Vagy a 8 órás lemezüket.

Szerintem Björk lemezeiben még mindig ott van a szépség, a klasszikus művésziség, egy jó adag skandináv népzenei hatással. Maga Björk is mondta, hogy ő megveti a posztmodern irányzatokat, hogy szerinte kell organikus kultúra a modern művészetbe is. Igen, Björk zenéiben mindig ott vannak a nem hagyományos harmóniák is, de az ott volt már a Post dalainak nagy részében is.

Éppen ezért a Biophilia vagy a Fossora nekem pont ugyanannyira Björk, mint a Vespertine. Művészi, alternatív, de azért kellemes, tele gyönyörű harmóniával. Tényleg kell egy kis idő Björk stílusát megszokni, de szerintem ez általánosságban igaz, nekem a Vespertine-t ugyanannyi hallgatásba telt megszeretni, mint mondjuk a Voltát.

Madonnát meg inkább hagyjuk... Pont azért hallgatok Björköt, hogy NE Madonnát hallgassak. :) Annak a nőnek se tehetsége, se művészisége, de még saját zenéje sincs. Egyetlen igazán jó Madonna dal van csak, a Bedtime Story és az is azért, mert Björk írta meg neki.

Björk ezzel szemben igazi művész, aki zenét, szöveget ír és éjszakákon át ott ül a számítógép előtt, a zenei programjait használva. Manapság minden híres "pop énekesnő" szeret fura ruhákat hordani és különcnek kinézni, csakhogy ők utána kimennek és előadják a leggagyibb, legközhelyesebb, legkommerszebb dance-pop szemetet. Björk legalább hiteles. Amikor ő öltözik furán, annak van hitele, mert a zenéje is olyan különleges.