hová tünt az élet
az igazság vádja
lelkemben sóhajt
múló vadvirágja
magas bércek alatt
s a tengerfenék fölött
jajongókat hagyunk
csak a hátunk mögött

szívtelen emberek
sokakat megrontnak
de a tetteikért
másokat okolnak
itt senki sem bűnös
csak maga az élet
ujjal mutogatnak
megszólalni félek

keserű ízt érzek
szívem közepében
változtatni késő
kaloda a téren
és benne az élet
mit az ember leköp
butaság, gonoszság
mindenkit gúzsbaköt