Sajnos a Vin-en lévő tápfeszt emelheted a végtelenségig, mindenképpen csak és kizárólag 5V-ot tud kapni az Arduino-tól a LED.

Csak azt éred el, amit sikerült is, hogy kisütöd a lapkádat.

Ugyanis a Vin bemenet egy feszültségszabályzó IC-re csatlakozik, aminek a kimenete mindenképpen 5V lesz. Ez a feszültségszabályzó ráadásul lineáris, vagyis az Vin és az 5V közötti feszültségből és a kivett áramerősségből adódó teljesítményt elfűti, mert nem tud vele mást csinálni. Nem arra van kitalálva.

Nálad ez a teljesítmény 500-600 mW lehet, ami szemre nem tűnik soknak, de a lapkádon lévő IC-nél vagy 20-szor nagyobb 7805-öt is megizzasztja.

 

Továbbá a LED-et nem feszültséggel, hanem áramerősséggel vezéreljük. Ez teljesen alap elektronikai elv.

 

A LED-nek van egy nyitófeszültsége, mivel hogy egy dióda.

Ha ezt eléri a rákapcsolt feszültség, akkor kinyit és innentől nem emelkedik számottevően a rajta eső feszültség, csak egyre több áram folyik át rajta.

Aztán megfut és egy lavina effektus kíséretében elhalálozik.

 

A te LED-ednek 20 mA kellene a teljes fényerőhöz, azért javasoltunk 100 ohmot, hogy legalább 10 mA/pin-ben maradj benne, a közös katódokon így is 70 mA fog folyni, ami a specifikáció szerinti maximum közel háromszorosa! Nyilván nem lesz a fényerő teljes, de legalább egy darabig lehet vele tesztelgetni, mert nem öli meg instant az Arduino IC-t.
Ezt is leírtuk többször is...

 

A LED amúgy melegszik, nem is kicsit, csak mivel pici, ezt nem olyan könnyű észlelni. A kínai lámpák, a kommersz LCD TV-k éppen azért olyan rövid életűek, mert túlhajtják a LED-eket, több áramot kergetnek át rajtuk, mint szabadna, ettől persze valamivel nagyobb fényerőt produkálnak és még nem is hűtik őket megfelelően.

 

Most itt húzni kellene egy vonalat.

 

- Fogni egy biztosan működő Arduino boardot és egy olyan 7-szegmenses kijelzőt, ami tápegységről, 5V-ról egy 1k-s ellenállással az anódjain mutat valami életjelet.

- Feltölteni a használni kívánt könyvtár példaprogramjait, szépen sorban (már én unom magamat, annyiszor írtam le)

- Ha azt csinálja, amit várunk tőle, akkor sorban bevezetni a sallangokat. A szenzort, a reset gombot, meg ami még kell. Minden lépés után mindig újra és újra ellenőrizni, hogy a program továbbra is rendben van-e.

- Ha minden úgy működik, ahogy szeretnénk, akkor elővenni a használni kívánt kijelzőt és megnézni a specifikációját (ez lényegében megtörtént), kipróbálni asztalon, műszerrel, milyen paraméterekkel működik megfelelően.

- Ha azt látjuk, hogy ennek a kijelzőnek a megfelelő működéshez szignifikánsan több áramra van szüksége, mint amit az Arduino board produkálni képes, mert nagyon nem arról van szó, hogy a kijelző "bírja-e a 4V-ot" meg hogy "az kell neki, nem ellenállás", akkor keresni a meghajtáshoz szükséges megoldást.

Nagyon nem kell keresgélni, mert már többen, többször leírtuk, hogy mi kell hozzá: darlington mező az anódokhoz és PNP tranzisztor, vagy P-FET a katódokhoz.

- A kapcsoló áramköröket külön-külön megtervezni, deszkamodellben összerakni és kipróbálni akár a végső kijelzővel, szimulált kapcsolójelekkel.

- Végül az egészet összeintegrálni, kipróbálni, a közbeni elkötéseket, félretervezéseket kijavítani.

 

A neten található kapcsolások, programok jelentős része olyan, mint a netes ételreceptek, amiket egyszer valaki leírt, azóta százan átvették, lefordították, de egyikük sem főzte meg soha. Vannak olyanok, amik még elvi szinten sem tudnak működni, mégis kidobja a gugli, ez a műfaj ilyen.