Szerintem itt azt is bele kéne vonni az elemzésbe, hogy autentikusan a Hammond a fix, hatalmas templomi orgonák kiváltására született, teszem azt imaházak, gospel gyülkezetek stb. részére. Tehát anblokk innen indulva magyarázható, minek (miért, mi célból) is van lábbasszusa.

Az már más sztori, hogy később felkapja a hangszert népszerűségileg az akkori populáris zene a jazz, majd később a rock, majd az új kori pop és ki mit hozzátéve meg leegyszerűsíve elvével teljesen új irányzatokat szül a hangszeren használatilag is, mint mondjuk a Bach-féle komplexitású egyházi zene 2 kézzel, 2 lábbal.

Szóval mindennek vannak stílusjegyei, Tube szerintem elég nagy szakértője a jazz-orgona, rock-orgona témának és stílusismeretnek, és hangszerismeretnek utánaolvasásilag is legalább annyira, mint te. De nem hagynám ki e-téren bár ritkábban szól hozzá, LittleBig Matyót sem.

Szóval ha félreértelmezhető is 1-1 hozzászólás, a vezérfonal nagyon is ismert és bejáratott náluk (tudják mit beszélnek és miért).

Magam részéről ja! kiemelkedő orgona tudású előadónak és egyedi stílusú előadónak tartom Rhoda Scottot, aki jó példája mit lehet egy Hammonddal csinálni egy dobos jelenlétében. Na de végülis nem csak róla szól a jazz ettől még. És pont az a szép ebben, hogy nem olyan szűkek a lehetőségek, mint mondjuk egy komolyzenének (ezzel nem leírva azonban azt magát!!! - tessék olvasni a sorok között is!), ahol 536 ezren mindig mindent hangra ugyanúgy precízen játszanak kotta szerint, s a közönség legnagyobb katarzisa, ha valaki véletlenül mellé nyúl, hogy “na végre egy új hang! (még ha hamis is…)”. :)