Hali!
Bocs, de mostanáig egy kicsit kevesebb időm volt. Ezután sem lesz sajnos sokkal több :(
Szóval Nagyapám augusztusban halt meg, mi októberben jöttünk először haza. ja, elmeséltem már, hogy amikor apám hazajött elmondani, hogy szegény meghalt, hát, azt az esetet előre megálmodtam, és anélkül, hogy bármit mondtak is volna, tudtam, mi történt..
Szóval, később még sokszor jártam át. Nem tudom, hogy pontosan mi volt a célja az öregnek. Lehet, hogy csak a kíváncsiságomnak akart eleget tenni (nagyon érdekelt, mi van odaát), de mi állítólag "családilag" ilyen lököttek vagyunk.
Szóval: októberben hazahoztuk a kutyámat is, egy egyéves tacskót. Gyönyörű kutya volt, de egy kicsit vad. Megbeszéltük, hogy kiheréltetjük, hátha megnyugszik. Elvitték megműteni két nappal azelőtt, hogy visszaindultunk volna. Amikor készülődtünk, hogy na, pár óra múlva indulunk ,kérdeztem, hogy mikor megyünk az állatkórházba. Anyám azt mondta, a kutya nem élte túl az altatást. Nem vagyok biztos benne, hogy nem "végleges" altatást kapott-e...
A lényeg, hogy nem volt kutya, de én nagyon szerettem volna egyet. Egyszer megint a Papával álmodtam. Az akkori házunktól nem messze állt, egy fekete-barna mintázatú kutyát tartott a karjában. A következőt mondta: ez a kutya a tiéd, de még csak most született, három év múlva találkozol vele.
Három év múlva :) éppen azon paráztunk, hogy nem kapunk új tartózkodási engedélyt, itthon voltunk két hónapot. Keresztanyámnál voltam, és éppen csikónézésből mentem haza. A kapu előtt ott állt...egy fekete-barna, fiatal kutya...Erdélyi kopó, három éves, mint kiderült...
Hát, Cicóka azóta is lelkes családtag.