Én a következő osztályzatokat adtam az albumoknak:
1976 - Oxygene: 10 - azért is, mert egybeesik a születési évemmel.
1978 - Equinoxe: 10 - méltó folytatása az elkezdett pályának.
1981 - Magnetic Fields: 10 - érezhető, hogy nemsokára megváltozik Jarre zenei világa.
1984 - Zoolook: 7 - az Ethnicolor még tetszik, de a Diva és a Wooloomooloo számomra csalódás.
1986 - Rendez-vous: 8 - az előző albumhoz képest valamivel jobb, de ez sem az igazi. Azt hiszem Jarre erre a 2 -Zoolook és Rendez-vous- albumra gondolt, amikor azt mondta, hogy volt a pályafutásában néhány év, amire nem szivesen emlékszik vissza.
1988 - Revolutions: 8 - az album jól érezhetően két részre osztható, az első fele egy összefüggő darab, a második fele viszont rövidebb számokból áll. Kétségtelen, hogy Jarre még mindig nem találta meg igazi énjét.
1990 - Waiting for Cousteau: 8 - kár, hogy az utolsó, monumentális, 47 perces szám végig olyan "sivár". Ismeretterjesztő film alá viszont jó.
1993 - Chronologie: 10 - úgy érzem, hogy Jarre ezen az albumon megpróbál lépést tartani az akkori divatirányzattal, gondolok itt elsősorban a dancesebb elemekre.
1997 - Oxygene 7-13: 10 - ez az album Jarre szerint nem folytatása az első Oxygene-nek, de azért érződik az első album hangzása a lemezen.
1998 - Odyssey through O2: 9 - ez a lemez végeredményben nem is Jarre alkotása, hanem a vendég DJ-k megpróbálták a klubok számára is játszhatóvá tenni a számokat. Számomra az album vége kissé nehezen emészthető, ezért a 9-es osztályzat.
2000 - Metamorphoses: 10* - mikor olvastam a Jarre honlapon, hogy az új album nem instrumentális, hanem énekes számokból áll, egy kicsit elgondolkodtam, hogy érdemes-e megvenni a lemezt.
Szerencsére jól döntöttem, körülbelül a harmadik végighallgatás után tetszett meg, és azóta ez a kedvenc lemezem. Jarre bebizonyította ezzel, hogy még most is képes zenei váltásra, de érzésem szerint ez a zenei váltás sokkal jobban sikerült, mint a Zoolook idején tett kísérlet.