A Fossora megjelenése óta gondolkodom azon, hogy milyen érdekes, hogy mennyire mást gondolunk Björk zenéiről elsőre és mit gondolunk róla sokadik hallgatást követően. Pont ezért most újra elővettem és szerintem már el tudom helyezni a többi lemezéhez képest. Persze mindig nehéz sorrendet felállítani, mert ez folyton változik, de jelenleg nekem így néz ki. A Selmasongs-ot nem tettem most ide, az nem lett volna fair, az musical zene, szándékosan egyszerű:

 

10. Debut: Björk első lemeze máris elég jól sikerült, a Human behaviour igazi klasszikus, ugyanakkor ez még eléggé gyakran épít a 90-es évek pop-közhelyeire. Björk ennél sokkal többet, művészibbet, eredetibbet, kreatívabbat tud.

 

9. Utopia: Szerintem ez a lemez azért nem működik igazán, mert az egyébként gyönörű fúvós hangzást erőlteti végig. A dalok nagy része felejthető, egybemosódik, nem elég karakteresek, amitől bizony unalmas és száraz lesz. Szépen szól, de a felétől már semmi újat nem mutat.

 

8. Medulla: Ez a lemez már elég jól sikerült, bár az acapella nem az én műfajom, de a koncepció tökéletesen megvalósult. Néha azonban egyes dalok a hangszerek hiánya miatt nem elég atmoszférikusak. Ugyanakkor van ezen a lemezen pár igazi Björk-klasszikus is.

 

7. Vulnicura: Szerintem a lemez első 6 dala, az első 2/3-a az albumnak szinte tökéletes, gyönyörű, sok vonós, drámai, szomorú, a szövegek őszinték és emberközeliek, a Black Lake pedig katartikus és magával sodor, az egyik legjobb valaha készült dala. Sajnos az utolsó 3 dal sem hangulatában, sem szövegében nem illik az első szakaszhoz, ami lerontja az összképet.

 

6. Volta: A Volta megosztó lemez, van, aki imádja, van, aki utálja. Zajos, dübörgő, de közben sok hagyományosabb dallamszerkezet van benne, ha valakit a hangzás nem zavar, annak egy befogadhatóbb Björk lemez.

 

5. Fossora: Ahogy írtam róla tavaly, ez nem valami teljesen új irány, viszont minden dal egyedi és emlékezetes, mindnek funkciója van a lemezen belül, valamit végre tempósabb dalok is vannak.

 

4. Post: A Fossorához hasonlóan ez is egy olyan lemez, aminek az erőssége a zenei sokszínűség, hogy mennyire sokféle műfajt vonultat fel. Hihetetlen kreativitást mutat fel Björk, ahogy sorban vonultat fel sötét elektronikus hangzást, lágy jazzt, könnyed elektropopot, nagyzenekari elemeket, ambientet és még musicalt is, de mégsem esik szét az egész.

 

3. Biophilia: Egy hihetetlenül mély, erőteljes alkotás, amihez sok idő kell, mire igazán megértjük mennyire jó. Már a Moon is csodálatos, Verpertine-es hangzású darab, de a Thunderbolt már igazi mestermű: mindössze egyetlen jól választott sötét hang klasszikus zenei struktúrákat követve egyre közelebb visz minket a katarzishoz ami végül meg is történik. Aztán kapunk még itt fantasztikus breakcore elemeket, pedig az nem épp a kedvenc műfajom, a leggyönyörűbb himnuszt amit csak Björk valaha írt, a Cosmogony-t és még egyéb földöntűli, katartikus pillanatokat. Erre a lemezre már megadnám a 10/10-et is.

 

2. Vespertine: ez a lemez tökéletes atmoszférát teremt az IDM-effektek, hárfák, vonósok segítségével, csodálatos az elejétől a végéig, szerintem Björk legjobb dala is ezen a lemezen van, a Pagan Poetry. Esetleg azt lehetne felhozni, hogy a vége felé van 1-2 dal, ami hasonló már korábban hallottakhoz, de azok is csak hozzáadnak az egész élményhez. 10/10 ez is.

 

1. Homogenic: Ha muszáj egy legjobbat választani, akkor ezt mondanám annak. Minden egyes dala tökéletes, meghatározó, időtálló mestermű, az elejétől a végéig. Végig változatos, mindenből pont annyi van amennyi kell, az eleje tökéletes, a közepe tökéletes, a vége is tökéletes. 10/10

 

Ti mit gondoltok? Nektek mi a sorrend?