A Hammond kontaktok témájában itt egy érdekes tudományos cikk:

https://asa.scitation.org/doi/10.1121/1.5003796

Az 5. ábrán látható a 9 kontakt zárásának időbeli lefutása. Felül a billentyű pozíciója és a  pillanatnyi sebessége látható. Több érdekes dolog is látszik az ábrán:

• A kontaktusok erősen peregnek (prell, bounce). A prell hossza függ a lenyomás módjától (lassú lenyomás vagy gyors leütés), 3-5 ms között változik, és az időbeli lefolyása nagyjából véletlenszerű (habár az ábrán szinte mindegyik kontaktnak van egy hosszabb nyitott periódusa a teljes zárás előtt).
• Erős leütés esetén hosszabb a prell, lassú lenyomásnál viszont néhány kontaktnál megjelenik egy "késői" prell is (late bounce).
• Az egyes kontaktusok nem egyszerre záródnak. A sorrend nem egyszerűen a kontaktok sorrendje, bár nem is teljesen véletlenszerű. Ráadásul ez a sorrend valószínűleg minden billentyűnél más, bár úgy tűnik, az adott billentyűre jellemző.
• Az összes kontaktus 4 és 5 mm billentyűút között kezd záródni, míg a teljes út kb. 10 mm. Ezért a hagyományos gumiharangos/szénpöttyös érzékelő nem tudja jól modellezni a zárást, abban ugyanis távolabb vannak a kontaktok, hogy pontosabban tudja mérni a leütési sebességet (valójában időt).

Szóval a virtuális kontaktok modellezéséhez olyan érzékelő kell, ami legalább három pontot érzékel a 4-5 mm-es billentyűút között. Ezt meg lehetne oldani egy speciális gumiharanggal is, vagy ahogy a Soul-ban állítólag csinálták, mágneses (Hall-effektusos) érzékelővelm vagy optikaival is. Nagy kérdés, hogy egy ilyen érzékelő milyen gyorsan reagál, itt ugyanis 1 ms alatti időkülönbségek vannak.