"a. tárgyatlan (ritka) Vkihez szokik: <élőlény huzamos kapcsolat következtében> lassan eljut oda, hogy nem érez többé idegennek vkit. Hozzám, hozzád, hozzánk, hozzátok, hozzájuk szokik. Az árva gyerek majd csak mostohájához szokik. A kutya idővel gazdájához szokik.  [Hosszú az Úristen.] Hosszú és kemény is, | püspököké mégis, | rábízná pedig siralmas | dolgát a szegény is. | Jutna neki kolbász, asszonyának szoknya – | az ájtatos Úristenhez | vigadozva szokna. (József Attila)"