„Szívedben ne lakozzék gyűlölet. Ne feküdj ágyadba míg háborgó lelked békességet nem talál az Úrban, s köszönd meg Istennek azt az erôt, mely támaszodul szolgál majd megbékélésedben."
Fargo, fájdalmadban osztozom, de a haragot meghagyom másnak. Fohászkodom a Jóistenhez, hogy a bűnös nyerje el méltó büntetését, s hogy Te pedig méltó módon viseld a terhet, melyet rosszsorsod kimért Rád. Adjunk hálát az Úrnak, hogy senkinek sem történt baja. Ne feledd: „Nincs-e földön annyi pénz, mit ne lehetne pótolni. De mindenki szívében ott él a szeretet azok iránt kik számára pótolhatatlanok." Én is egy olyan valaki vagyok, aki szereti az autóját (bár azt hiszem közel sem annyira mint Te), de gondolkodás nélkül törném péppé, ha csak a kételye merülne fel annak, hogy a családomat baj érheti. Ne érts félre, nem akarom a történteket bagatellizálni, de félek, hogy a haragod túllép azon a határon, mely a racionális gondolatokat a betegestôl választja ketté. (Azért félek, mert hasonló helyzetben magamat is félteném ettôl.) Ha magamnak kellene tanácsot adnom ebben a helyzetben, azt mondanám: „Rúgj be!" S valószínű ezt is tenném.
Bocs mindenkitôl, hogy a hülyeségeimmel feltartottalak benneteket.
a szomorú doktor úr