Nem tudom mióta nem háborodunk fel a Francia történelem azon része felett, amikor XVI. Lajost felakasztották. Ezt természetesnek vesszük. Most pedig sokan pánikban vannak, hogy Macronnal akarják ugyanezt tenni. Elvileg miért ne lehetne egy államfőt, aki a hadsereg legfőbb parancsnoka, lenyakazni? Mindenki érzi, hogy ebben a demokratikus sz@rban valami nagy hiba van. Egy "demokratikus" államvezetés fizikai felelőségre vonás nélkül milliók sorsát nyomoríthatja meg, miközben a vezetők öreg korukra valami luxusvillában élvezhetik hátralévő életüket. Ez nem arányos. Ha élete során nagy pénzeket kaszál valaki, akkor nagy rizikójának is lennie kéne!! Az összes "demokratikus" alkotmánynak tartalmaznia kéne egy passzust, hogy a legfőbb vezetők, bírók, bankárok, bárminemű szándékos törvényszegés esetében csak egyféle büntetést kaphatnak: a halálos ítéletet. Mert vegyük pl. az ukrán elnököt. Hány ember életéért felel, mivel ragaszkodik egy bűntényhez, mely azzal lett elkövetve, hogy orosz többségű falvak, városok lettek az ukrán állam fennhatósága alá kényszerítve csak azért, mert egy szovjet kommunista idióta ezt így találta jónak. Ha most majd a háború véget ér, akkor az lesz a természetes, hogy az ukrán elnök az összelopott milliárdjaival valahol a hasát fogja süttetni? Ha az ukrán katonának elvileg kötelessége feláldoznia az életét, akkor az ukrán vezetőket - az alkotmány szerint - miért nem fenyegeti adekvát büntetés? Egyszerűbben fogalmazva: ha a bányász azért kap az átlagosnál magasabb fizetést, mert az életét kockáztatja, azaz rizikója van, akkor egy csúcspolitikusnak miért nem lehet rizikója? Például egy korrupt politikust azonnal le kéne nyakazni. Hiszen ez sokkal nagyobb erkölcsi hulladék, bármilyen gyilkos betörőnél. Úgyhogy Macron felakasztása elvileg igazságos törekvés. A románok is példát mutattak, amikor a Kárpátok Géniuszát elintézték. Vártak volna a hágai nemzetközi bíróságra?