A filoxéra a levéltetü rokona, hasonlóan bonyolult, vagy még bonyolultabb életciklussal. Az ivarérett egyedei röpképesek, azaz tudnak repülni, így az a szölö, amelyik több klióméterre van más szölötökéktöl, sincs védve töle.

A levéllakó alakja az, amelyik tud repülni, az pedig a vadalanyok ill. a direkttermö és az intespecifikus fajták (amelyek európai és amerikai szölöfajták keresztezésével, ill. ezen fajták kombinálásával lettek elöállítva, a legtöbb ellenálló csemegefajta pl. ilyen) lombján tud fejlödni. A talajlakó alak sanyargatja a gyökérzetet és szabad szemmel láthatatlan módon, évek alatt purcantja ki a tökéket. Akkor, amikor a hajtások nem akarnak megnöni, mini fürtöket hoz, de atkakártételnek nyoma sincs, ott jó eséllyel a filoxéra garázdálkodik.

Vegyszeres védekezés a talajlakó alak ellen nincs, de teljesen fölösleges, mert sokkal olcsóbb és jó megoldál a rezisztens "vad" alanyra oltás.

Az ilyen kopasz majmok, Boriszok azt állítják, hogy nincs szükség az oltványra, jó a sima vesszö is. Lehet, hogy náluk alföldi homok van (egyébként nincs), de attól, hogy az Alföldön nincs szükség vadalanyra, attól még mindenhol máshol igen. Ráadásul az alany sokmindenben felül tudja múlni a nemest, ugyanis speciálisan arra tenyésztették ki, hogy pl. legyen mésztürö, menjen le a gyökere jó mélyre vagy találjon el a vékony talajréteg alatti sziklák között. A nemes fajtáknál se azzal nem foglalkozik senki, hogy legyen rezisztens a filoxérára, se azzal, hogy milyen a gyökérképzödése, mennyire szereti a pangóvizet vagy a szárazságot.

Ez a rovar csak 150 éve van jelen Európában, ezért az európai fajták egyáltalán nem tudtak alkalmazkodni hozzá, pláne nem úgy, hogy az ember szelektál a nemesítésnél, de mint mondtam, nem filoxéra-rezisztenciára. Kipusztítani pedig nem fogja tudni senki.