Hát akkor íme az én meglátásaim hősünk albumairól:

1977 Oxygene (10)- úgy jó ahogy van.

1978 Equinoxe (10)- itt még nem tűnik önismétlésnek, inkább az előző lemez további kifejtésének.

1981 Magnetic Fields (10)- itt kicsit más, hidegebb a hangzás, nagyon jó témákkal megtüzdelve. Igazi Jarre klasszikus.

1984 Zoolook (10)- de inkább (15), SZVSZ ez eddig Jarre legjobb munkája, nem is annyira a dallamvilága miatt, hanem inkább a hangszerelése és a samplerek fantasztikus alkalmazása miatt.
Az első szám (Ethnicolor) egy remekmű.

1986 Rendez Vous (6)- itt tetszik a legkevésbé a szintik hangszíne, nagyon mű az egész. Nem beszélve arról, hogy a slágerszám (pontosan nem emléxem hogy rendezvous part... melyik) fődallama egy az egyben a Zoolook lemezről való.

1988 Revolutions (6) - túl sok mindent nem tudok írni erről a lemezről, nekem vhogy nem jön be.

1990 En Atendant Cousteau (6) - a hosszú szám inkább pozitívum a lemezen, végre vmi. kísérletezgetés (ha nem is a legjobban sikerült :), különben megint csak önismétlés lenne az album.

1993 Chronologie(8)- erre is ráfogható az "inkább iparos munka mint revelációs album" megállapítás.

1996 Oxygene 7-13 (7)- ahogy ikoaki is írta:"valami hianyzik belole mar".

2000 Metamorphoses (9)- végre elmozdulás a megszokott hangzástól, egy kis frissesség már rég ráfért hősünkre, azért csak 9 mert vannak rajta gyenge pillanatok is.

Hát röviden ennyi, várom az ellenvéleményeket :)