"Mi hozza rezgésbe ezeket?"

Egy másik részecskemező rezgései. Mert a kvantummező elmélet szerint a részecskék keletkezhetnek eltűnhetnek és átalakulhatnak. Nem öröktől fogva létező dolgok. Például egy foton keletkezik akkor is, amikor egy atomi elektron magasabb energiájú állapotból alacsonyabba kerül.

 

(Közvetlenül ettől még csak virtuális foton keletkezik, ami abban különbözik a valóditól, hogy az impulzusa nem arányos az energiájával, vagyis ha pl. nulla az impulzusa, azaz nulla a mozgási energiája, még akkor is marad energiája, a nyugalmi energia, ami maga a tömeg. Ez csak az atommaggal folytatott energiacsere révén változik meg, s lesz arányos az impulzusa az energiájával, más szóval válik nulla tömegű valódi fotonná. Éppen emiatt van az, hogy magányos elektronok energiaváltozásai sohasem keltenek valódi, messzire eltávozó fotonokat, hanem csak az atomokban vagy fémkristály rácsokban lévő elektronok energiaváltozásai. A magányos elektronok csak rövid életű és kis távolságra jutó virtuális fotonokat keltenek.)

 

Az Univerzum kezdetén az első részecskéket az a skalármező hozta létre, ami előtte az inflációt hajtotta, majd a részecskekeltés közben lebomlott. Vagyis a fotonmezőt, majd a többi részecskemezőket a skalármező rezgési energiái gerjesztették.

 

"a vákuumban lévő nullponti energia"

Mai tudásunk szerint ez nem olyasmi, amit bármi módon ki lehetne onnan nyerni. Nem olyan energia, ami lehetne több vagy kevesebb, hanem olyan, ami a vákuum elengedhetetlen velejárója. Egy jól meghatározott energiasűrűséggel. Ezt nem lehetséges se csökkenteni se növelni. Még a Világegyetem tágulása mellett is változatlan marad. Nem oszlik szét a rendelkezésére álló térben, hanem olyan dolog, ami hozzátartozik a térhez. Kétszer akkora térfogatú üres vákuumhoz kétszer annyi energia tartozik.

 

"Ha univerzálisan nincs energiamegmaradás, akkor miért van még belőle"

Egy nem megmaradó mennyiség, nem lesz okvetlenül elfogyó mennyiség.

A hétköznapi civilizációnak van egy nagyon megtévesztő szóhasználata, az "energia fogyasztás" "energia felhasználás". Pedig energiát senki se fogyaszt, vagy semmisít meg, hanem csak átalakítja egyik megjelenési formából a másikba.

 

Energia csak kozmológiai léptékű folyamatokban keletkezik vagy tűnik el. Például ahogy mondtam, a gravitációs energia tünékenységével kapcsolatban. De az Univerzum energiáinak eredő forrása az infláció. Mert az inflációt hajtó skalármező energiasűrűsége hasonlóan változatlan, mint a vákuumenergia sűrűsége. Így abban a rendkívül gyors, sőt exponenciálisan gyorsuló tágulásban, amit inflációnak nevezünk, a táguló skalármezőben halmozódott fel az az összes energia, ami aztán később a részecskemezőket gerjesztette, s így létrehozta mindazt, amit magunk körül látunk.

 

A kozmológiai léptékű energiaveszés legismertebb példája pedig szintén a táguláshoz kapcsolódik. A ma mérhető sokkal lassúbb táguláshoz, ami megnyújtja az EM sugárzások hullámhosszait, ezzel csökkentve a frekvenciáikat, így az energiáikat. Ez az energia nem kerül sehová se, hanem egyszerűen csökken, mert mint mondtam, az energia nem koordináta-rendszertől független invariáns mennyiség. Egy kitágult rendszerben mérve lehet kevesebb, mint előtte. Más fajtája pedig lehet több, lásd pl. a vákuumenergiát, vagy az infláció skalármezejének energiáját.

 

"nem vagyok a hívője ellenben. . . energiatartályt el tudok képzelni"

 

A dolog nem hit kérdése. Sokáig elképzelhetetlennek tartottuk a megmaradás sérülését, de aztán rá kellett jönnünk, hogy az energia megmaradása csak a mi léptékeinkben igaz jó közelítéssel.