völgyben járva
fákat látok
elkerülte
minden átok
lomb kérdezi
halkan, csendben
miért nincsen
minden rendben

otthont adó
öreg erdő
állatokat
féltőn rejtő
védi, fedi
szeretteit
avarral fed
régmúltbelit

patak csörren
medre itat
élethez nyújt
régvolt hidat
szomját oltja
minden létnek
nem tudva, hogy
máshol vétnek

megpattannak
apró bimbók
szélnek vállán
aprón ringók
kicsiny létek
színt is hoznak
s erdő lakók
vigadoznak

fáknak tövén
avar bomlik
messzeségben
élet omlik
de az erdő
mást nem tehet
lombjával fed
más terheket

sötétedik
lassan este
erdőnek is
fárad teste
el is alszik
és álmában
ménesben száll
vad vágtában