„A fotonok a fotonmezőké, ezek legfőképp abban különböznek az elektronoktól, kvarkoktól stb. tömeges részecskéktől, hogy nincs nyugalmi tömegük.”

A nyugalmi tömeggel rendelkező elemi részecskék, mint lokális rezgési módusok,(állóhullámok) formájában képezik a nyugalmi tömeget? Mi hozza rezgésbe ezeket? Saját belső tulajdonságuk a rezgés, kvázi örökmozgók?

A „tiszta”energiát tulajdonképpen a vákuumban lévő nullponti energiának gondoltam. Ez ad minden anyagi formációnak energiát, és utánpótlást, ha gyengülne, vagy elfogyna a kölcsönhatások során.

„Az áltrelben kozmológiai léptékben nem érvényes az energiamegmaradás, mert az energiának egyszerűen nincs univerzális értelme.”

Ez a dolog az, ami nem fér a fejembe, és spekulációra sarkallt. Ha univerzálisan nincs energiamegmaradás, akkor miért van még belőle? Ha a 13,8 milliárd évet, mint a fényút megtett idejét lehet nyújtani, vagy zsugorítani, az lehet több és kevesebb. Mi alapján mérhető a fogyása az energiának, mikor az inflálódó skalármezőben keletkezett, vagy növekedett?

„A valódi keletkezésben nem jön valahonnan, és nem megy valahová. „

Ez az, amit semmiből való teremtésnek nevezünk, és nem vagyok a hívője. Ellenben egy olyan számunkra érzékelhetetlen energiatartályt el tudok képzelni, amiből egy, vagy több univerzum is egzisztálhat addig, míg lejár az ideje.

„Hanem a görbült téridőben az energiának egyszerűen nincs invariáns mértéke.”

Erre találtam megfelelőnek a diszkrét elemekből álló téridőt, aminek energiája kétkomponensű, az egyik fele mozdulatlan potencia, a másik fele dinamikus mivel a téridő-kvantumokat alkotja. Az invariancia abban rejlik, hogy a „lejárt” téridő-kvantum a potencia része lesz, amiből újra téridő-kvantumok keletkeznek. A folyamat végtelenített, ez az igazi örökmozgó, amiből minden más mozgás ered. Az anyagnak minden rezgési módusai, amik haladó és álló hullámok is lehetnek. ;-)