"Amennyiben a szingularitás egy különleges hely, az azt jelenti számomra, hogy tér-idő realitása van."

Ezzel szemben a szingularitások éppen olyan helyek, amiket a jelenlegi elmélet nem tud értelmesen leírni.

 

"az anyag tiszta energiává, anyagtalanná változik"

"lesz az anyagból energia"

"lesz a téridő energiájából anyag"

 

Nincs olyan, hogy "tiszta energia". Nincs olyan, hogy az energia anyaggá alakul, és vissza.

Az anyag építőkövei az elemi részecskék, mind egy egy rezgési energia. Az elektronok és pozitronok mind az elektron-pozitron mező különböző helyi rezgési módusai. A kvarkok ugyanígy a kvarkmezők különböző rezgési módusai. A fotonok a fotonmezőké, ezek legfőképp abban különböznek az elektronoktól, kvarkoktól stb. tömeges részecskéktől, hogy nincs nyugalmi tömegük.

Az anyagi részecskék némileg olyanok, mint a különböző hangszerek hangjai. Azok a hangszerek körül lévő levegő különböző rezgési módusai. De amikor megszólal vagy elhallgat egy hang, akkor nem arról van szó, hogy a "tiszta" "anyagtalan" energia hanggá alakulna, majd pedig visszaalakulna hangtalan tiszta energiává.

 

"az anyag . . . a téridőből keletkezik, . . . majd téridővé alakul vissza"

A fizika semmi ilyesmiről nem tud. Az áltrelben kozmológiai léptékben nem érvényes az energiamegmaradás, mert az energiának egyszerűen nincs univerzális értelme. Tehát keletkezhet és el is tűnhet. De nem a téridőből keletkezik, és nem a téridőbe veszik. Ez nem is lenne igazi keletkezés és veszés, mert jönne valahonnan és menne valahová. A valódi keletkezésben nem jön valahonnan, és nem megy valahová. Hanem a görbült téridőben az energiának egyszerűen nincs invariáns mértéke. Az egyik rendszerből mérve ennyi, a másikból mérve meg annyi. Egy egyszerű példa: egy műhold pályáján a gravitációs energiát a földről mérve véges érték adódik, a műholddal együtt mozgó rendszerből mérve meg nulla. Mert az egy súlytalansági pálya, egy erőmentes tehetetlenségi rendszer, abban a rendszerben egyszerűen eltűnik a gravitáció.