nosch, ha már végképp nem tudunk mit kezdeni magunkkal, és nagyon, de nagyon fájdalmas elviselni, h más vki jól érzi magát, legalább ártsunk ... 



Kedves faszikám! én röhögök rajtad, te szerencsétlen! 

Te vagy az, akinek majd nem vesznek a gyerekei ápolási ágyat, mert anyu/apu soha nem volt olyan! :DD