Ma Billy Preston Summertime-jával nosztalgiáztam. Emlékeztem, hogy különleges produkció, de rendesen gyomron vágott, hogy mennyire. Ilyen színtiszta, karizmatikus, velejéig vérbeli zenészt ritkán látni. Minden leütött / rátenyerelt billentyű, minden kiejtett hang, minden hangok közötti magabiztos szünet, minden mozdulat és gesztus a helyén volt, ritmikailag, tónusban, feelingben. S a végén ahogy becsípteti a magas C-t, hogy "meghajoljon". Mekkora rocksztár! Pure music! https://www.youtube.com/watch?v=4SXtzIlN9rc