5 Mózes: könyv  32. fejezet: 1-52. v,  (2-3, 5-22, 24-25, 27, 32-33, 41, versek)

MÓZES ÉNEKE   2 Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon a szavam, mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre.

5 Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! 6 Ezzel fizettek az Úrnak, te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, létet adott neked és életben tart! 7 Emlékezzél a rég letűnt napokra, vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, véneidet, ők majd elbeszélik! 8 Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, amikor az emberek fiait különválasztotta, a népeknek határokat az Isten fiainak számához mérten szabott. 9 Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. 10 A pusztában sajátjává fogadta, a sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát. 11 Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza. 12 Az Úr vezérelte egymaga, idegen isten nem volt vele. 13 Fölvezette az ország magaslataira, a földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, olajat a kemény kőből. 14 Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, hozzá a búza java és a szőlő vére, a mámorító ital. 15 Jákob evett a jóllakásig, telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, üdvössége szikláját megvetette. 16 Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, undoksággal haragra ingerelték. 17 Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, ismeretlen isteneknek, újaknak – akkor bukkantak fel, atyáik nem félték őket. 18 Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. 19 Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában kimondta, hogy elveti őket. 20 Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, a fiakban nincsen semmi hűség. 21 Nem létező istennel féltékennyé tettek, kivetnivaló bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket. 22 Haragomban lángra lobban a tűz, elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, megemészti a hegyek alapját.