kellene ... szükségem lenne egy ... nem! kettő imára ... de lehetne kettő az egyben is ... 

 

egyik, ami életben tart, a másik, ami menni segít ... 

 

természetesen magamhoz, mert az én istenem én vagyok ... 

 

de nem jut eszembe kb semmi ... 

 

de az eszembe jutott, h hívő koromban mennyire megnyugtatott ... ma már tudom ennek a realisztikus okait is ... ezért, ha nagyon akarok, kitalálhatok magamnak ilyet, bár ... a huszonhármas zsoltár pont megfelelne ... sosem értettem, miért temetésre használják, mikor az az élet, és minden lélektani esszencia ... 

 

hogy is van? 

 

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. 

Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 

Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. 

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. 

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. 

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. 

 

hm ... eztetet mondhatom magamnak is ... én vok az uram, a pásztorom, aki asztalt terít magamnak .. egész bizakodó ... nem hasal, nem kér, nem könyörög .. ez lesz a mindennapi imám, mantrám estve ... ebben elringatom magam ...