Kedves asztaltársak, mindenekelőtt MGábor!

Elnézést a késésért, akik vártak valamit tőlem az írásomra tett reagálásuk után. Meg is igértem. Nagyon elfoglalt vagyok a köv. hó első hetéig bezárólag, ma és holnap viszont van pici lehetőségem írni.

Pótlólag mondanám, hogy az indító konferencia beszédet olvastam.

Gábor, annyira sokfelől meg lehetne rázni azt a konferencia beszédet, hogy inkább nem kezdtem taglalásába. Ha ugyanis a megfelelő súlyt és jelentőséget tulajdonítjuk neki, apró részletekbe menően, szinte ízekre szedve, kifejezésről-kifejezésre mehetnénk. Megtették ezt mások, pl. Haliho.
A konferencia beszédbenn úgy önállóan, a környezetéből kiragadva egy-egy brilliáns meghatározás, tiszta hang kiragyog.
Összességében viszon nagyon is, már-már mesterien összezavaró. Tehát nyilvános elemzése hosszadalmas lenne, ezért nem mentem bele, hanem kiválasztottam a topichoz illeszkedően a Jelenések könyvének az 1-3. fejezeteiben leírt egyháztörténelmet, bátran tettem, mivel a téma fel lett dobva.

S innentől kezdve már NAN-nak is szól,

akit nem kívántam sem vallásos érzelmeiben megsérteni, sem meggyőződésében megalázni, egyszerűen kifejtettem a Jelenések 1-3. fejezeteinek egyértelmű mondanivalóját (és akkor még csak összegzően, a topic nem is kívánt többet). Világos, hogy sebet ejt, de NAN, nem gondolkoztál még el azon, hogy aki - mondjuk - éppenséggel a te vallásoddal ellentétes állásponton van, annak nincs is olyan könnyű dolga? Gondolod, hogy mindenki kélyelegve helyezkedik szembe egy olyan vallási irányzattal, amely vallási irányzatot követve: itt, a földön sokkal gondtalanabb, sokkal olajozottabb és probléma-mentesebb lehetne a sorsa?! Ej, Nan, nagyon nagy dolog ez, és nagy küzdelmek és imák és gyötrődések előzik azt meg, amikor az ember egy nagy áradattal szembenéz. Szembe. És akkor még jönnek más, sok hatalmas, szintén erőteljes és jól prosperáló vallási irányzatok, amivel Szembe kell nézni és menni. Nem igaz az, hogy az ilyen ember felbújtókra hallgat, miről beszélsz? Csak a Bibliát kell hozzá egészen komolyan venni.

Miért a sok vita a Bibliával kapcsolatban?

Mert azzal szemben sok az előítélet. Sokan nem veszik kezükbe, nem olvassák, mert gondolják, hogy valamiféle "beavatottaknak" szól. Főként a XVIII.szd-tól kezdve mondják sokan vagy azt, hogy a papok találmánya, v. azt, hogy beduin mesék, kül. népek hitregéinek tárháza, stb. Ismét sokan úgy veszik kezükbe, hogy a bibliai csodákba nem (annál inkább az egyéni, egyházi/felekezeti stb. csodákban igen) hisznek, ezért Isten Igéjét "mítosztalanítják", az "egyházatyák kiszívták már a velejét", és az egyházatyák írásait kell olvasni, isteníteni, kanonizálni stb. Holott a Biblia egyszerű, nagyszerű, mindenki által érhetővé tett (hétköznapi értelemmel is kezelhető) isteni bölcsességeket tartalmaz, Lelke által. A Biblia Istentől ihletett könyvnek mondja magát, de mi, mi minek mondjuk? Hogyan közeledünk ahhoz?

1./ Vannak akik úgy, hogy a Biblia sokféleképpen értelmezhető, ezért az emberek rosszul megírt műnek, embertől ihletett emberi bölcselkedésnek nevezik, vagy pedig:

2./ a Biblia nagyon is egyértelmű, ihletett isteni mű, Isten szent emberei által megírva. (Ésaiás 34:16., I.Péter 1:7-12., II.Péter 1:19-21., Jelenések 1:1-3., Jelenések 22:16-20.) ÉS EZ NEM BIBLIA-IMÁDAT, HANEM EZ ISTEN-IMÁDAT ÉS KOMOLYSÁG.

Nagy a zűrzavar viszont, és sok a félreértés az EMBER-ben!, Az ember az, aki nyilvánvaló dolgokat sem akar úgy elfogadni, ahogy a Szentírás elétárja, mert az a mi önző természetünknek és hajlamainknak, evilági kilátásainknak nem kedvez , hát ezért nem akarjuk azt elfogadni.

Szóval mégegyszer, és szolídabban: Mi, és milyen az Egyház?

Sokan nagyon szépen meghatározták már ezt, én egy másfajta mondattal vezetem be, ami szerintem szintén helytálló.

Eszerint Isten tökéletlen embereken keresztül munkálkodik a szintén tökéletlen, megtéretlen emberekért. Megáldja az erőfeszítéseket, pedig nem eszményi az egyházának a történelme. Sokszor jutott már a történelem során mélypontra, ezért kellett mindig megreformálni és megrostálni. És a hűséges maradék volt mindig az, amelyik egy időre tovább hordozta Isten parancsolatát és a Jézus hitét. (mert mi egyébről beszélne a Jelenések könyvében a hét levél a hét gyülekezethez? Jézus a látomásban hét gyertyatartó között járt, és hét csillagot tartott a kezében stb.)
Az az egyetlen egyház, az a Krisztus Egyháza, ahol az Ő Lelke jelen van, ott van jelen az Ő lelke, ahol a Szentlélek belülről tudja átformálni az embert. Ahhoz, hogy Krisztus megváltó szeretetét és a jellemnek az Isten igazságát visszatükröző átformálhatóságát az ember megismerje, meg kell hallania az Isten evangéliumát (örömüzenetét /hogy "váltságdíjat találtam" - mondja az Isten az ember megmentésére)

Jézus a mindenkori Őt követőkre bízta az evangélium hirdetését. Megígérte, hogy amikor a mennybe megy, elküldi hozzánk "a Vígasztalót": a Szentlelket, "az igazság Lelkét" (János 16:13.), aki majd elvezérel minket minden igazságra.
A Vígasztaló Szentlélek meghatározza és őrzi az Isten kijelentett igazságát. Mindenekelőtt az Isten igazságának Lelkeként lakik a szívben, így lesz vígasztalónk, hisz az igazságban vígasztalás és béke van, a hamisságban meg nincs. A Sátán hamis elméletek és emberi hagyományokon keresztül hatalomra tesz bennünk szert, és már ki is nyílt a kapu a tévedésekre és az eltorzulásokra. A Szentlélek a Szentírás útján szól hozzánk, ezeket a tévedéseinket feltárja előttünk és segít eltávolítani magunkból. Krisztus az igazság Lelkével (aki az Isten szava - a Szentírás által dolgozik bennünk és értünk és általunk) - hívogat népéül. Bőséges segítségeket adott egyházának, de az összes közül a Szentlélek a legmagasabbrendű, mert megújítja lelki (és ezáltal testünkre is kiható) erőnket. A Sátán támadásaia földi történelem végkifejletei felé közeledve egyre erőteljesebb, de a Szentlélek isteni hatalmának teljes erejével ellent tudunk állni a bűnnek. Le tudjuk győzni. Ahol a Szentlélek jelen van, ott jó eredmény van. Megtisztul a szívünk, részesei leszünk az isteni természetnek. Krisztus isteni hatalomként, erőként adta nekünk a Szentlelkét, hogy segítségével győzzük le a gonoszra való örökölt, vagy szerzett hajlamunkat, és hogy egyházába személyenként bevésődjön Krisztus jelleme. ("Az - a Lélek - engem dicsőít majd" János 16:14.) Krisztus, amikor a földön járt, megdicsőítette az Atyát a szeretet bemutatásával. ("Én és az Atya egy vagyunk.") A Szentlélek pedig Krisztust dicsőíti a kegyelem kijelentésével a világnak. Isten képét (jellemét) helyre állítja az emberben. Krisztus tisztelete elválaszthatatlanul össze van kötve az Isten népe (egyháza) jellemének krisztusi fejlődésével.

Az biztos, hogy azokban az egyházakban/felekezetekben, ahol az egyházi/felekezeti alapelvek a Szentírást nem teljes mértékben Istentől származottnak, az Istentől ihletett, és az emberiséghez szóló testamentumnak és a mi tanulgásunkra megírottaknak ("hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített") hirdeti és tanítja, ahol az emberi (az atyák) hagyományát azonos súlyúnak, v. szükséges "kiegészítőnek" teszik a Szentírással, ahol az Igét nem a saját önértelmezése alapján tanítják, hanem úgymond: külön kijelentéseik vannak, ahol az egyházi/felekezeti határozatok nem képviselik Isten hangját és magatartását, ahol a vezetők megszenteletlen életűek és irányultságukban is felfedezhető a világiasság, ott nem beszélhetünk többé Isten által hitelesítettségről. Ezt nem én, hanem Isten mondja, a Szentírásban sok-sok-sok helyen. Legutoljára a Jelentések könyve utolsó fejezetének utolsó versei!
Ha ezt éles hangú ítéletnek veszitek, csak azt tudom mondani, hogy Istentől nekünk ez is kijár. Pontosan azért, hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Isten figyel és lát és hallgat. Őt nem lehet sem megtéveszteni, sem elkormányozni saját magától, jellemétől és követelményétől. De minden elvárásához adja az Ő segítségét, hatalmas szeretetét és bizonyságtevő erejét. "Mert Istennel minden lehetséges."
Istennek van egy szervezett közössége, a látható, amin keresztül dolgozik. (És van egy láthatatlan közössége, melynek egy része a földön van és azokat is kihívja az Őt nem hitelesen hirdető közösségekből v. a tudatlanságból "és lesz egy nyáj, és egy pásztor" - t.i. Jézus Krisztus /Aki a Jó Pásztor, aki életét adja -mostmár: adta - a juhokért/) Amikor valaki kiválik az Isten parancsolatait megtartó nép szervezett közösségéből és a maga emberi mérlegén kezdi mérni az igazságot, nem Isten vezeti őt, és ezért rossz úton jár.
Jézus Krisztus "járt a hét gyertyatartó között", tehát mindig felügyeli, helyes irányba tereli a történelem országútján jelenlévő követőit, képviselőit. Isten különleges tekintéllyel és hatalommal ruházta fel egyházát, amit senkinek nincs joga lebecsülni, mert aki ezt teszi, Isten hangját becsüli le. El kell gondolkoznunk azon, hogy ezek a bátorító szavak ne tegyenek önteltté, diadalittassá és magabízóvá senkit, bennünket, mivel ISTEN ÍGÉRETEI FELTÉTELESEK.

Az Úr Jézusnak mindig volt és lesz egy választott népe, akik Őt szolgálják. Őt szolgálni úgy lehet, hogy úgy szolgálunk a megfáradt, megterhelt, halálra tántorgó világnak, ahogy Ő szolgált. AHOGY Ő SZOLGÁLT. Olvasgassuk: Hogy szolgált? (és szolgál ma is).
Amikor a zsidó nép elvetette Krisztust, az élet Fejedelmét, Jézus elvette tőlük az Isten országának hivatalos képviseletét, mert nem hitelesítették Őt. ISTEN MINDIG ENNEK AZ ELVNEK MEGFELELŐEN FOG DOLGOZNI AZ Ő MEGMENTŐ MŰKÖDÉSÉNEK MINDEN EGYES TERÜLETÉN.
Amikor egy egyház/felekezet hűtlennek bizonyul Isten munkájához, jelleméhez, akkor bármilyen magas és szent a hívatása, az Isten nem tud tovább dolozni vele. Másokat választ ki a fontos kötelezettségek hordozására. De ha ezek sem tisztítják meg életüket minden hibás cselekedettől, ha nem állítanak fel tiszta és szent elveket minden területen, Isten "elmozdítja helyükről" (Jelenések 3.)

Nekem személy szerint bátorítást jelent az a tudat, hogy Isten vezeti az egyes embert is. És hogy elkalauzol minden igazságra, így többek között oda is, ahol az emberi tökéletlenségek ellenére maradéktalanul vallják és őrzik azokat a szent elveket, amelyeket Isten az emberiség rendelkezésére bocsátott, a Krisztus által. Akkor biztos lehetek abban, hogy az Ajtón mehetek be a juhok aklába azon az Úton, a Krisztuson át, Aki odavezet, ha elhatározom, hogy nem vágok vadcsapást, vagy nem a sokaság után megyek arctalanul, hanem Ő utána, értelemmel, és a Lélek által meggyőzve. El kell gondolkoznunk azon, hogy kik és milyen szervezetek fogadják be Isten teljes beszédét, hogy Isten az egyházát mindig rostálja, - hogy a polyvát különválasztja a búzától.
Isten szerint polyva az, aki nem egyesül Krisztussal, aki nem különb az Őt megtagadó a világnál.

Kedves CSERFA!

Egyetlen Egyházat/Felekezetet sincs miért reklámoznom. Az embernek ez nem küldetése. Isten törvényt adott és példát. Támogatásának minden erejét, tanításának hatalmas sarokköveit. Az élet minden területén biztos útmutatókat helyezett el. Aki nem akar tévelyegni, az nem is fog. Idézném Varillo-tól : "a keresztény számára elengedhetetlen, hogy értelmes legyen". Már csak ez az egy mondat önmagában feltételezi a bibliakutatásban és megértésében a személyességet, a személyes látás szükségességét, felelősségét. Ki-ki legyen saját értelme/zése/ felől személyesen meggyőződve. Én MOZGALOM-ról beszéltem, tudom, hogy egyház is van ilyen nevű, amelyet szintén szüntelen reformálni kell. Az állandó igazodás (Istenhez, nem a világhoz, v. egy másik vall. nézethez), az állandó reformáció (s nem arculatváltás) az Isten Egyházának egyik biztos jele.

Mind azok, akik hisznek Istennek, azok valamiképpen "adventisták", mert az advent szó az Krisztus eljövetelét fejezi ki. Az igazán biblikus kereszténység pedig várja Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetelét, az Úr személyes kijelentése és a próféták jövendölései alapján. Krisztus tévedhetetlen bizonyossággal hirdeti az Igében, hogy ismét eljön, hirdet ilyet, hogy utolsó idők, végidő, ama nap, idők jelei, és a hatalmas próféciai idők mind-mind ide futnak ki. Tehát még adventváróknak sem mindegy, hogy mifélék vagyunk. Vannak olyan tanítások, miszerint Jézus nem fog ténylegesen, személyesen és fizikálisan úgy megjelenni, ahogyan Ő hirdette (hogy t.i.: minden szem meglátja Őt, ímé eljön a felhőkkel stb.), hanem valamiképpen az emberiség fog felfejlődni odáig, mikor már arról beszélhetünk, hogy Jézus országába eljutottunk. A hiba ott van, hogy ez nem biblikus tanítás. A Biblia az előbbit tanítja. Az az Isten szava, ne forgassuk ki.

Minden egyháznak/felekezetnek, minden egyes embernek folytonos reformációra van szüksége, ugyanis az elbukott, és sok súlyos örökségtől átitatott emberi természet minduntalan csak az Isten igazságától való súlyos elhajlásokra hajlamos. Vedd az Írást, ahogy van, mert az Írás fel nem bontható. Aki ekként áll hozzá, nagyon komolyan veszi. Mégha saját magunkba is bevilágít és megmutatja nekünk, mi hol állunk az Isten által kívánatos állapothoz képest. Szerintem ez meg egyenesen az egyedüli szerencsénk lehet.

Nekünk meg kell rendülnünk magunk miatt, és az Isten szerint való szomorúság kell, hogy eltöltsön bennünket saját állapotunk felett. A laodíceai üzenet nekünk szól. De a jóságos tanács is, amit ha megfogadunk, akkor minket Jézus, mint hatalmas és egyetlen közbenjárónk ismét "szájába vesz", azaz: Ismét el tudja mondani közbenjáró imáját érettünk, valamint fel tudja érdekünkben mutatni áldozatának minden bűnt elfedező értékét.

off on:

A nőkről:

Neked személyes aggályod van a dologban, vagy így vagy vallásilag meggyőződve?

Hoszabb kifejtést érdemelne, de annyit itt, hogy ne feledjük, a Biblia abban a korban íródott (ie. XV. szd és isz. I.szd. vége, v. II.szd. legeleje között), amikor patriarchális volt a közfelfogás és a társadalmi megítélés. Sokan sokat rontottak a nők méltóságán, helyzetüket önkényesen merték szabályozni, holott Isten különleges figyelmet gyakorolt irántuk. Csak a Bibliát kellene sokkal alázatosabban és magunk-szabta felfogástól mentesen olvasni, máris brilliáns bizonyságok hullanának az ölünkbe erről a témáról, amit még itt a fórumban sehol egyebütt sem indítványozott senki. Indítványozd pl. te. De ezt a topic-ot Mgabor nem erre szánta, így csak egy-két szót még erről:

- Figyeld, hogy mind az Ó-, mind az ÚSZ-ben léteztek pl. próféta asszonyok (a prófétákat Isten választotta ki és ihlette akarata szerint), akiket üzenettel küldött egy-egy népcsoporthoz vagy egész nemzethez. Résztvettek kül. perspektívából a vezetésben (csak egy pár név:Miriam, Debora, Hulda stb.) ÚSZ-ben is említve a prófétanők.

- A Biblia Istenhez méltóan nyilatkozik arról, hogyan fogja fel a férfi a nőt, hogyan viszonyuljon hozzá, miként kezelje a vele való egységet.

- Isten szerint egyenjogú a nő, a férfié (az értelmes, Jézus teljességének mértéke szerint való férfié) a vezető szerep, hatalmas felelősséggel és méltósággal, de a megbeszélés és beleegyezés-ellentmondás joga nem vehető el a feleségtől. Ha valami nem megy, az igaz(i) férfi tanuljon meg szenvedni, a másikért imádkozni és érte cselekedni, mindent megtenni és példát mutatni, megadással várni (az Urat).

- Jézus Krisztus minduntalan kimutatta, hogy mennyire becsüli a nőket, szívesen vette mint követőit, köszönettel és tisztelettel fogadta (önkéntes) szolgálatukat, védelmébe vette még a legalantasabb helyzetben lévőt is.

- ÚSZ-i időkben is voltak prófétanők (ld. pl. Pál leveleiben).

Mindez véletlenül sem azt eredményezi, hogy a prófétaság, a tanítás és az Isten-szolgálat "elnőiesedett" volna! Nem! De nem voltak kizárva a nők ebből a felkenetésből.

E.G.White:
Nekem is van pár könyvem, de még ajánlhatnál, különösen, hogy hol szerezhetem be. Mert ami van, az szuper-tiszta elmére és ártatlan lélekre vall(nekem). De jobban teszed ha E-mail-ben írsz ezekről, hogy ne vigyük más irányba a témát, amellyel megsérthetjük a topic-szabályt. Így is ebben a "bűnben" leledzem már.

off off

Üdvözlettel: Mont-Blanc