Amennyiben a kölcsönhatási mezőket (EM; GR) az anyag nem korpuszkuláris kitevőinek tekintjük, amely nem igényel „több”helyet a mozgásra, betölti a tér szerepét is. Viszont beszél a tudomány anyagmentes térről, vagyis téridőről. Ezért feltételezhető, hogy az anyagi létforma, nem tölti ki teljesen a téridőt. Ez ad okot a metafizika létezésére, ami a fizikán (anyagon) túli dolgokról filozofál.

Amennyiben a téridő is anyagon túli dolog, a fizika szerint nem lehet definiálni, ha csak nem áll közvetlen csatolásban az anyaggal. Ha csatolva van az anyaghoz, akkor viszont nem létezik anyagtalan téridő. Ennél fogva a téridő az alapvető létező, amelyhez csatolva van az anyagnak sugárzó, (hullám) és korpuszkuláris formája is. Ez viszont azt jeleni számomra, hogy mindhárom dolognak saját mozgásszabadsága van, vagyis önhordók, együtt mozgók és külön mozgók is lehetnek. Mozgás a lételemük, és csak a „belőlük” választott vonatkoztatási rendszer tekinthető állónak a viszonyításhoz. Mivel a korpuszkuláris anyag mozgása látható, a sugárzó fény látható, a téridő mozgása azonban nem, a téridőt tekintjük elsőként kvázi álló viszonyítási objektumnak. ;-)