„hasonlátként képzelj egy szivacsot, csak nem kicsavarható. minél tömörebb, sűrűbb egy test, annál nagyobb a térkiszorítása, nagyobb a gödör.”

Amennyiben a téridőt szuper-folyékony közegnek tekintjük, amelyben az elemi részecskék, és a belőlük csomósodott anyag, (tömeg) „úszik”, akkor találó a hasonlat. Azonban az a tény, hogy a Naprendszer méretű struktúrák, mintegy kemény burokban lévők mozognak a „folyadékban”. Ha nem így lenne, már elveszítette volna a gömbszerű alakját az Oort felhő. Az űrbéli haladási iránya csepp alakúra formálta volna a Naprendszert. A cseppalak hegyétől, pedig a leszakadó anyagból álló szálat húzna maga után. (Legalább is a hidrodinamika szerint. A pneumatika még bonyolultabb alakzatokra képes. Gondolj a szivarfüstből fújt tóruszra.)