Mai Népszabi:
Milyen bérszínvonal szükséges az EU-tagsághoz?
A magyarországi bérszínvonal meszsze elmarad az EU-átlagtól, ha tehát Jörg Haideren múlik, a csatlakozásra még sokáig várni kell. Brüsszeli szakértők azt mondják ugyanakkor, hogy a fizetések, illetve a GDP közötti különbség nem lehet a tagfelvétel akadálya. Nyugat-európai politikusok előszeretettel ijesztgetnek azzal, hogy a bővítés után a kelet-európai olcsó munkaerő elárasztja majd az EU-tagállamok piacait. Legutóbb a szélsőjobboldali osztrák Szabadságpárt - azóta már lemondott - vezére, Jörg Haider nyilatkozott úgy a Népszabadságnak, hogy az Ausztriával szomszédos tagjelölteket csak akkor lehet felvenni, ha elérik az osztrák bérszínvonalat. Annak idején sokan a görög, a spanyol, illetve a portugál munkások inváziójával rémisztgették a nyugat-európai lakosságot, ám e három ország csatlakozása után kiderült: a félelem alaptalan volt. Annak ellenére így történt, hogy Portugália bruttó hazai terméke (GDP) az 1986-os csatlakozáskor az EU-átlag 54 százaléka volt, Spanyolországé pedig hetven százaléka; Görögország az 1981-es belépéskor 65 százalékot tudott felmutatni (vásárlóerő-paritáson mérve). Portugália teljesítményét Magyarország - némi erőfeszítéssel - már most is produkálja, de a valóságban az EU-felvétel nemcsak a gazdasági teljesítményen, hanem a politikai érdekeken is múlik. Bár a magyar bérek még a GDP-nél is messzebb vannak az uniós átlagtól, egy lapunknak nyilatkozó EU-illetékes éppen a portugál példával bizonyítja, hogy mindez nem okoz majd gondot. (Ha a kereseteket az egy lakosra jutó GDP-vel hasonlítjuk öszsze, akkor a magyar adat az EU-átlag felének felel meg; ha a magyar kereseteket vetjük össze az EU kereseti átlagával, akkor csak a harminc százalékot érjük el.) Portugália befogadásakor a tagállamok korlátozták a munkaerő szabad mozgását, mert attól tartottak, hogy a portugál munkások elözönlik Európát. Ez azonban nem történt meg - sőt miután kiderült, hogy a csatlakozás után Portugáliában is nő az életszínvonal, az eltávozók közül sokan inkább visszatértek. A Magyarországgal folytatott EU-csatlakozási tárgyalásokon várhatóan Ausztria és Németország is átmeneti korlátozásokat szorgalmaz majd, de brüsszeli szakértők ezt feleslegesnek tartják. A portugál példa mellett arra is hivatkoznak, hogy a kelet-európai munkaerő rendkívül immobilis, vagyis az emberek még akkor sem költöznek el máshová, ha elvesztik az állásukat. A tömeges kivándorlás elmaradása a nyelvi és a családi kötelékekkel is magyarázható. További fontos ellenérv, hogy Nyugat-Európában a magasabb bérek mellett jóval magasabbak a megélhetési költségek is. Aki tehát egy másik országban vállal munkát, annak a gyermekek iskoláztatását, a család eltartását is ott kell megoldania - így már a Nyugat is veszít a vonzerejéből.
Brüsszel, 2000. március