Továbbra is azt mondom: olvasd el a Szepesy-könyv (lehet, hogy 1 s, bocs, nincs előttem) adott fejezetét végig. Mert az ellentétére is hoz példákat. Ha jól emlékszem, az ökölszabály inkább valami olyami, hogy akkor azokat, ha logikailag partitívusz (bár a magyarban ilyen nincs), azaz valami nagyobb egésznek a része a főmondat tárgya. A nyelvkönyvek esetében ez van, az ugyanis a könyvek egy része - bár ez szemlélet kérdése -, illetve a főmondat sem teljesen azonos jellegű a két esetben. Az általad idézett első mondatban valóban csak az őket a helyes. A nyelvkönyves mondatodban viszont nem.
Arról, hogy mi hol áll, szó nincs. Az a kiemeléses helyzet, amit Szepesy cáfol (és amire a Nyelvművelő kézikönyvből általad idézett második mondat a példa). Valami olyasmit is idéz, hogy "Úsznak felettem a bárányfelhők. De szeretem nézni azokat!" A magyar nyelvben épp az a lényeg, hogy a ragozás miatt szinte bárhová rakhatod a mondatban a szavakat, a lényeg nem változik (a finnben kb. ugyanez van).
A Nyelvi babonákban nemigen hiszem, hogy tényként fogadná el a magyar-török nyelvrokonságot, hiszen a germanizmus vádjainak elhárítására mindenhol finnugor nyelvekből vesz párhuzamosságokat. Ha előfordul ilyen, az szerintem leginkább sajtóhiba lehet.
Ezt a Nyelvművelő kézikönyvet véletlenül nem egy Tótfalusi István nevűnyelvész írta? Mert ő egyéb könyveiben is elég nagy baromságokat állít. Nem tudom, hol szerezte a diplomáját, művei alapján én leginkább az Ecserire tippelnék.