Kedves pancho!

1. Megszemélyesítés. 311-es hozzászólásod 3. sorához csak annyit: az említetted Szepesy (1 s-sel!) Gyula-féle könyvnek az "Ôket–azokat" fejezetében az elsô alcím a következô: A) "Az ô személyre, az az dologra vonatkozik" babonája. Ugyanezt a babonát természetesen a Nyelvművelô kézikönyv is említi (ld. késôbb). Akkor ezt a megszemélyesítéssel operáló állításodat ugye el is felejtetted?

2. Az "ôket" ízlelgetése. Szepesy Gyula könyve nem tekinthetô mindenben hitelesnek. A fülszöveg szerint is egy vitairatról van szó. A könyvben a szerzô nagy vehemenciával igyekszik igazolni egy sor olyan állítást, melyrôl régebben és manapság a legnagyobbak is vitatkoznak. Az egyik helyen pl. tényként közli a magyar–török nyelvrokonságot (170.). Az is igaz, hogy a nyelvhelyesség nagyon-nagyon ingoványos terület. Nagyon nehéz kimondani az ilyen kérdésekben a végsô szót, ha nem lehetetlen. Azonban nézzük inkább a tényeket:

Az ô–az problematikára Szepesy sok-sok pro és kontra példát hoz föl. Mindazonáltal a témát záró összefoglalásban afféle ökölszabályként egy olyan állítást fogalmaz meg, melyben a vízválasztó az, hogy a személyes ill. a mutató névmás az állítmányhoz képest hol helyezkedik el: elôtte vagy utána. Nos, a személyes névmások esetében éppen fölcseréli a dolgot, de ezen nyilván átsiklottál (aminthogy a lektorok is). Lényeg, mi lényeg: a mutató névmás az állítmány elôtt, a személyes névmás meg az állítmány után szeret állni. (Vagyis: nem mindig, de a legtöbbször.) Vessed ezt össze a példáimmal.

Én a mai magyar nyelvszokásra és nyelvérzékemre hagyatkoztam, de ez utóbbi "egyéni szoc. probléma". A mai magyar nyelvhasználatra és nem egy, hanem több nyelvészünk ütköztetett, többé-kevésbé együttes véleményére egyéb kiadványokból, pl. a Nyelvművelô kézikönyvbôl veszek példákat. A mi kérdésünkre jelesül az "ôket–azokat–ezeket" címszóból (II. kötet, 448–450. oldal). Innen következik az a két példa, mely szituációjában (és véletlenül a témájában is) a miénkhez a leghasonlóbb:

— "Itt vannak a könyvek, olvasd el ôket! Tévesen ... használják ilyenkor az ôket helyett az azokat névmást...". A dôlt betűs kiemelés eredeti, nem a hangsúlyt mutatja, csak figyelemfelkeltô; itt a személyes névmáson nincs hangsúly. (Ilyen jellegű volt az én eredeti mondatom is.)

— "Itt vannak a könyvek, azokat olvasd el (, ne az újságokat)!". A dôlt betűs kiemelés eredeti, s a mutató névmásra esô erôs hangsúlyt mutatja.

Mindezekbôl azt a következtetést szűröm le, hogy az ô–az kérdésére általánosságban nehezen adható szabály – de ez nyilván egyikônknek sem új. Az inkriminált mondatok tekintetében azonban alighanem nekem van igazam.

Kedves rumci!

Köszönöm a tanácsodat, majd kísérletezem a masinával. Két dolog tény:
1. Sok olyan webhely van, melyet a Mac-rôl is jól látok.
2. Az Explorer 4.5-ben a karakterkészlet beállítási lehetôségei közül a szóba jövôk: Western (Mac), Western (Windows); Central European (Latin2), CE (Mac), CE (Windows). Van ötleted, melyiket szeressem?
Kösz: phls