Peca motornak, örök klasszikus a Babetta......... cseh motoros , még grúziába is elkotort vele.......szuper ,a házi készítésű alu doboz.
7000-km-s túra!!!!!
A fiatalember egy babán lovagolt Nové Jičínből Grúziába. 36 koronáért aludt, pecsenyével is kínálták..........
Amikor a Nové Jičín melletti Pustějov szülötte egy éve visszatért egy kalandkövető versenyről, megfogadta, hogy ezt a nyarat saját expedícióján tölti. Ezért a tavasz végén összepakolta a csomagjait, és egy 21 éves csajjal pedálozott, hogy találkozzon Georgiával. Az oda-vissza út, beleértve a kaukázusi hegyekben való barangolást is, kevesebb mint három hónapig tartott.
„Fantasztikus volt az utazás, és újra mennék” – mondja története elején Filip Tomášek, a Bányászati és Műszaki Egyetem 23 éves hallgatója, aki néhány hete tért vissza egy utazásáról.
Május végén indult útjára a Novojičín állambeli Pustějovban, ahonnan Lengyelországon, Ukrajnán és Oroszországon keresztül Grúziába ment. A Jawa Babetta 210 eléri a 40 kilométeres óránkénti maximális sebességet, ennek ellenére Tomášek alig egy hónap alatt tette meg az utat a grúz-orosz határig.
Kalandos kirándulásra indult a Kaukázus hegyvidéki vidékére egy könnyű segédmotoros kerékpárral, mert nem szeret kerékpárt pedálozni. "Szóval nem igazán autóznék rajta hétezer kilométert. Ráadásul nem is lenne nagy kaland, legfeljebb kilyukasztod a lelkét, vagy láncot cserélsz rajta. Nagyobb gond nem lehet." 1998-as közlekedési eszközéről magyaráz.
Barátjával az egész segédmotoros kerékpárt módosította, és néhány hónappal indulás előtt igyekezett minél több részletet megtudni róla. "Még nincs mélyreható tudásunk a csajról, és ha valami történik velem az árammal, akkor még úton lehetek" - mondja nevetve. A keleti útra Tomáš Vejmola (Tomík az úton) kalandor ihlette meg, aki a thaiföldi tuk-tuk utazásával vált híressé, és néhány évvel korábban kerékpárral indult Grúziába.
Nem akartam all-inclusive nyaralást venni
Kelet-Európa és a közeli Ázsia is vonzotta Philipet. "Ukrajna, Oroszország és Grúzia elsősorban a hegyek miatt vonzott. Nem all-inclusive nyaralást akartam venni a tenger mellett, hanem kalandot szerettem volna átélni" - hangsúlyozza. De felfedezte a Cseh Köztársaságtól keletre fekvő szegények szívélyességét és vendégszeretetét is.
Legérdekesebb élményei közé tartozik a grúz Kutaiszi városában eltöltött éjszaka 36 koronáért. "Amikor megtaláltam, arra gondoltam, miért ne próbálnám ki. A végén kiderült, hogy én voltam a legelső vendég, aki egy fiatal lánynál szállt meg. Aztán elvitt a barátaival a központba, és buli volt. Négyre érkeztünk, a reggelre és az esti egy részre csak fotókból emlékszem” – emlékszik vissza.
Grúzia nemcsak híres vendégszeretete és alacsony árai miatt vonzotta, hanem elsősorban a Kis- és Nagy-Kaukázus hegycsúcsai miatt.
De Babeta nem akart magasabbra mászni, és az első problémák az orosz-grúz határon, Kazbek térségében jelentkeztek. "Több kilométert kellett pedáloznom a hegyekben. Babeta egyszerűen nem akart menni. Megpróbáltam megjavítani, de nem tudtam rájönni a problémára. Emellett nem volt internetkapcsolatom, hogy megtudjam, mi Időnként megálltam, és végül lefékezett egy orosz fiút, aki egy kis furgont vezetett, és elvitt Tbiliszibe" - magyarázza Filip.
Útvonal a hegyek felé
Nem volt gondja a nyelvi akadályokkal, mert korábban középiskolában oroszul tanult, és bár nem volt kitűnő tanuló, tudása elegendő volt a normális kommunikációhoz. "Az emberek azt mondták nekem, hogy megértenek engem és én is megértem őket, szóval a négyes valószínűleg hasznos volt. Amikor nem tudtam, hogyan kell oroszul mondani, akkor csehül mondtam orosz akcentussal, és sokszor bevált" mondja.
Amikor megérkezett a grúz fővárosba, egy telefonáló barátjával egyedül megjavította a segédmotoros kerékpárt, és egészen az ország déli részén fekvő Kobuletiig vezetett. Itt hagyta a motort pihenni egy helyi iskolában, amit Cseh szervezett meg számára, aki a Facebookon követte figyelemmel Filip útját. A fiatalember ezután hátizsákkal a hátán elindult Georgia felfedezésére a hegyekben.
"Stoppoltam, csak kétszer fizettem egy marshrutkáért (egy nyilvános közös taxi, amely meghatározott útvonalakon közlekedik, többnyire átalakított furgonok, a szerkesztő megjegyzése ), mert másként nem nagyon lehet eljutni a hegyekbe" - magyarázza.
A fiatalember például ellátogatott a jól ismert Svaneti régióba, ahol egy 60 kilométeres utat tett meg Mestiától Ušguliig. "Többnyire sátorban aludtam a falvakon kívül, csak enni mentem a faluba. Gyakran voltam egyedül a sátramban éjszaka. Csodálatos volt" - mondja.
Dugványok Törökországban
Fülöp visszaútja többek között több mint 500 kilométert vezetett a Fekete-tenger törökországi partja mentén, de még egyszer sem ázott meg. De strandokon vagy sziklákon táborozott. A csaj mindössze két defekttel bírta a nehéz utat Törökországon keresztül. A helyi kisbolt előtti kis falu lakói is segítettek neki lecserélni az egyik kerekét.
Egy nehéz nap után pedig a törökök vendégelték meg, akiknek kertjében sátrat vert. "Meghívtak a házukba, lezuhanyoztam, remek ágyam volt, és meghívtak csirkeszeletre is. Felcsillant a szemem, és nagyjából nyolcat megettem" - mondja.
Szerbiában azonban nem volt szerencséje, amikor egy autópálya-pihenőben táborozott. "Hajnali kettőkor keltem, kinéztem a sátorból, és a csaj sehol. Hívtam a 112-t, de senki nem beszélt angolul, így problémás volt a megegyezés. Végül megláttam pár tíz méterrel arrébb a csajt, valaki megpróbált betörni. Amikor kinyitottam, hallottam, hogy valaki felcipzározza a sátrat, és berohan a sötétbe. Egy ismeretlen tolvaj elvitte a hátizsákomat dokumentumokkal, drónnal és memóriakártyákkal" – számolja Filip.
Az elkövetőt azonban végül elfogták az ismét behívott rendőrök, akikkel a mobiltelefonján tolmácson keresztül tárgyalt. Így hát visszakapta a dolgokat, kivéve néhány apróságot, például állványt, kameratartót vagy kannát.
Két hete érkezett vissza szülővárosába, Pustějovba, és még mindig szívja magába az összes élményt. Még a baba is túlélte a hétezer kilométeres utat néhány hibával. Most egy autószerelő elemzésére és javításra vár.
„Magam sem hiszem el, hogy komolyabb gondok nélkül megúszta” – teszi hozzá Filip. A jövőben szeretne egy hasonló kalandban részt venni, de a helyszínt egyelőre nem akarja elárulni. Szerinte még túl frissek az emlékek Grúziáról.
