„A ma finnugrisztikájának legfontosabb mondanivalója, hogy a nyelvünk ugyan finnugor eredetű, de a magyar nép nem nevezhető finnugornak”

 

Ettől kezdve, viszont teljességgel érthetetlenek a nyelvészek kirohanásai a „krónikáinkban” megfogalmazott származással kapcsolatban, hisz ezek szerint a honfoglalók elődei között igen is lehettek, szkíták, médek, hunok, szavardok, hiszen nagyjából fogalmunk sincs, hogy egyébként akkor kik is voltak. A genetikai eredmények szerint legalább 30% R1a – ami ugye egyértelműen óiráni-szkíta eredetre utal – Árpád-házi királyaink is ezt a gént hordozták.

 

A TESZ szrint a „finnugor eredetű szótövek" – a biztos etimológiák száma kb.500 ami így már „összevethető” a 400 török plusz a 100 óiráni szótővel, ami így kb 50%-50%.

 

Nehéz nem látni, hogy az egyébként „nem finnugor” magyarok - ezek szerint - úgy jutottak mai finnugor nyelvükhöz, hogy a régiből is megtartottak ugyanannyi szótövet, mint amennyit „átvettek” – valakiktől, akikről egyébként fogalmunk nincs hogy kik is voltak, és miért is vették át tőlük az uráli szókincset.

Amíg erre nincs válasz, addig, ha százszor leíródik is egy cikkben, hogy – a magyar nyelv finnugor – az akkor sem több egyszerű feltételezésnél – de semmiképpen nem tudományos tény.

A legújabb genetikai eredmények függvényében nagyon úgy tűnik, hogy László Gyula közelítette meg jobban a valóságot, mert, hogy igazolódni látszik az a feltevése, hogy „olyan terület, amelyet a nyelvtudomány az uráli-finnugor korra feltesz nem volt”…!

A magyar nyelv beszélői tehát nem lehettek ott, ahol-, és amikor-, az uráli alapnyelv-, és nép-, kialakult – ez szinte már bizonyosnak tekinthető. A magyar nyelv tehát, vagy nem uráli, vagy nem úgy alakult ki, ahogyan azt eddig feltételezték. Ha pedig nem úgy alakult ki, akkor a magyar nyelv és az uráli nyelvek kapcsolata sem fejezhető ki az eddig használt „rokonság” fogalmával – tehát másmilyen kapcsolatnak kell lennie.

 

Azért ez sem „kisebb blama” – mint azt feltételezni, hogy „ősnyelv”…!