Ez is egy álokoskodás.

Valójában azért nem tudjuk mérni az általuk keltett gr.hullámokat, mert ez a hullámkeltés egy nagyon apró effektus, jelenleg csak egymáshoz sokkal közelebbi és sokkal nagyobb tömegek, sokkal gyorsabb spirálozása által keltett hullámokat tudunk érzékelni. Még akkor is, ha azok sokkal távolabb vannak tőlünk. Mivel a hullám amplitúdó a távolsággal csak fordított arányban csökken,

míg a tömegek 3. hatványával nő, ráadásul az egymás körüli elliptikus keringés nagytengelyének 5. hatványával fordított arányban nő.

Az Alfa A és B közötti nagytengelytávolság 23-szorosa a Nap-Föld távolságnak, azaz 23 x 150 millió km.

Az eddig észlelt gravitációs hullámok forrásai az egymásba spirálozás legvégső fázisában lévő kettősök voltak, amelyek csak az egymásba zuhanás előtti utolsó másodpercben sugároztak számunkra is észlelhető erősségű gr. hullámokat, amikor a keringési idejük már csak 10 milliszekundum körül volt, a nagytengely távolságuk pedig néhány száztól ezer kilométer.

Na most vedd az 5. hatványát ennek a 23x150.000.000/1000-nek!

Ennyivel nagyobb az ott keltett gr. hullám.

De még ennél is sokkal nagyobb, hisz a tömegek is 20 - 80 -szor akkorák, mint az Alfa A és B tömegei. Tehát még ennek az aránynak a 3. hatányával is szorozni kell!

Nem csoda hát, hogy ezeket sikerült érzékelni, noha sokkal-sokkal távolabb keletkeztek, de mint írtam, a távolság csak az 1. hatványon csökkenti az amplitúdót.