Még mindig csodálkozom, hogy az akkori szükségmegoldásokat (rosszabb, mint a Trabant hasonlat) többen konzerválni szeretnék. Annó a lemezsín (papíron, vagy műanyag rácson) egy szükségmegoldás volt, hogy valamivel lehessen játszani. Olcsóbban állították elő, mint a tömör sínt, így VOLT, lehetett használni.

Gond vele:

- a csatlakozók bizonytalansága. Ezt úgy lehet áthidalni, hogy minden sínszálat forrasztani a másikhoz (ez történhet diszkréten egy-egy alsó lefogató fülre való vezeték forrasztással.

- a nikkel réteg védelme. Erős dörzsivel tilos tisztítani. Benzinnel lehet. A vonatforgalom több koszt tesz rá, mint a profilsínre, mert ez valamivel rosszabb érintkezést ad, és több lesz a miniszikra, ami gyorsabban koszolja a sínt.

(- nálam DCC-ben kb 3-4 hét után a sínanyag fele magától elrozsdásodott. Az okát nem tudom. Év tizedekig semmi nem volt vele...)

- ha a nikkel réteg lekopik ott marad a vékony fém lemez. Gyorsan rozsdásodik akár a szoba páratartalmán is.

- ha terepépítés lesz a kavicságyazat lerakása közben óhatatlanul fogja víz érni, ezzel szinte biztosan elindulnak rozsdásodások (akár az U profil belsejében is).

Ha ennyire vonz a régi világ sínrendszere, akkor mérföldekkel jobb választás a PILZ akkori rendszere. A régi acélszálas rezes galvanizátumot - sárgaréz színű sínek, is mérföldekkel stabilabb megoldást adnak. Az újabb alpaka verziók meg életfogytig kiszolgálnak. És ezek is olcsók, mert nyugati modellező barátainknak a 2,5mm magas sínkorona már snassz, így nagy mennyiségben adják el bontva is az e-bayen.

Mechano: alumínium. Puha fém, könnyebben koszolódik, többet kell pucolni. Amúgy sokáig jó lesz, mert tuti nem rozsdásodik, viszont sűrűbben kell pucolni.