Amennyiben az anyag által keltett mezőknek (EM; GR) az energiasűrűsége inhomogén, akkor az a tömeggel kölcsön hatva megváltoztatja a tömeg tehetetlenségét. Ez a mezőkben való elmozdulásra lassító és gyorsító hatással is van. (lásd a hintamanővert az üstökösök esetében) Ha a téridőt, mint a mozgásra adott helyet mozdulatlannak tekintjük, akkor a nagytömegű test, nem a téridőt vonszolja magával, hanem a saját energiasűrűségének a „tehetetlenségét” vagyis a burkot, amit eseményhorizontnak neveztem. Ezen az esemény horizonton belül minden esemény, mozgás, az aktuális test befolyása alatt van. Tulajdonképpen ehhez igazodnak a befolyásolt testek mozgási irányai. Ami a domináns tömeg felé mozog az esik, ami vele együtt mozog, az kvázi áll, ami tőle távolodik, az gyorsabb nála. ;-)