Erről beszéltem. Ha a központod "NMRA-kompatibilis" lenne (azaz követné az NMRA ezeréves dekódercímzési módját), az angolodnak így néznének ki a címei:

 - 14-es dekóder 2-es kimenet: "a" vég egyenesbe;

 - 14-es dekóder 3-as kimenet: "a" vég kitérőbe;

 - 14-es dekóder 4-es kimenet: "b" vég egyenesbe;

 - 14-es dekóder 5-ös kimenet: "b" vég kitérőbe.

 

Ugye, hogy kezelhetetlen? Ezért a központok többsége csinál egy-két összevonást a háttérben, hogy kezelhetőbbé váljanak a dolgok.

 

1.) Az "egyenes" és "kitérő" többnyire párban jár, az NMRA is megemlékezik róla, hogy ezeket szomszédos címekre "szokás" kötni ("the convention is"). Tehát a dekóderen belüli 8 címet össze lehet vonni kimenet-párosokra, 0..3 címen, mindegyiknek egy "egyenes" és egy "kitérő" kimenete lesz:

 - 14-es dekóder 1-es kimenetpár: "a" vég;

 - 14-es dekóder 2-es kimenetpár: "b" vég.

Ez -- mivel a kimenetek elviekben önálló életet élhetnek, egymástól függetlenül kapcsolgathatóak, már némileg butítás a kényelem növelése érdekében. Azonban ha olyan központunk van, elviekben tudhatja külön-külön kezelni a kimenetpárok két felét (egymástól függetlenül lehetnek meghúzva, vagy elengedve).

 

2.) Mivel a dekóder- és kimenetpár-címnek továbbra sincs semmi értelme (legalábbis előnye aztán egyáltalán), a központok többsége összevonja őket egyetlen számmá, ami a dekódercím négyszerese, plusz a kimenetpár-cím:

 - 14*4+1=57-es kimenetpár: "a" vég;

 - 14*4+2=58-as kimenetpár: "b" vég.

 

3.) A feni rendszer eléggé jól kezelhető, egyetlen logikátlanság benne, hogy mivel 0-s dekódercím nincs, a 0-1-2-3-as címek nem értelmezhetőek. Ezért szokás a dekódercímből egyet levonni, pl. a Roco is ezt csinálja:

 - (14-1)*4+1=52-as kimenetpár: "a" vég;

 - (14-1)*4+2=53-as kimenetpár: "b" vég.

 

A fenti 1-es pont félig van benne az NMRA-ban, a 2-es és 3-as már szembe megy vele, viszont a felhasználó kényelmét szolgálja.

 

-------

 

Ami a kettős átszelési váltók (angolok, bázeliek), mint objektumok kezelését illeti, a központok valóban megtehetik azt a szívességet, hogy (ugyancsak a "felhasználóbarátság élményének növelése érdekében" a fenti kimenetpárokból kettőt együtt kezelnek (de csak együtt kezelnek, nem vonják össze, ahogy csíkosháttú vélelmezte, azaz egy címhez nem fog egy kimenet-négyes tartozni). Ekkor a kijelzőn egy "kettős átszelési váltó" összesen négy állapotot vehet fel. Tekintve, hogy egy angolváltó logikailag két hagyományos váltónak fogható fel, egyéni ízlés kérdése, hogy ez megkönnyíti-e az életet.

 

Egyéni állításkor egyetlen szimbólumot 2-3-szor böködni, vagy két szimbólumot 1-2-szer, kb. ugyanaz (én jobban szeretem az angol két felét külön váltónként kezelni).

 

A különbség ott jön, ha már valami komolyabb logika mentén állítgatja a váltókat, vágányút részeként, oldalvédelemmel (ami egy terepasztalon legalább annyira hasznos, mint a nagyvasúton). Ekkor már egyértelműen két külön váltóként kell kezelni egy kettős átszelésit, mert előfordulhat, hogy oldalvédelmet kell adnia. Ilyenkor tudnunk kell csak az egyik felét lezárni; a másik felének állíthatónak kell maradnia.

 

Érdekesség, hogy bár a TrainController tudja egy 4-állapotú objektumként is kezelni az angolokat, mégis célszerű őket két váltóként felvenni, mert a fenti logikán a TC is elhasal. :)