és akkor jön a pislogás, hogy "dehát maguk (ápolók) ezt bírják, erre vállalkoznak nem?" ... 

Hát nem! Arra vállalkozunk, h együttműködő betegek fizikai működését, személyi higiéniáját biztosítsuk, valamint, hogy legyen valamiféle napirend, rendszeres mozgás, heti 2-3-4 kulturális foglalkoztatás (ami személyre szabottan lehet ének, felolvasás, kirakózás, filmnézés, stb ...), és az állapotot figyelemmel kísérjük, a változásokról beszámoljunk. 

nem vállalkozunk arra, h vén faszok életvégi keserűségeit rajtunk vezessék le! 

Akkor sem, ha zseniálisan Alzheimeresek! Erre ott van a család (ahol eddig gyakorolták ezeket a dinamikákat), a pszichiáter, illetve a megbízónak sem árt, ha szülei állapotának tagadása miatt terápiára jár ... 

A seggtörlő alkalmazott nem terapeuta!