" A részecske töltéseiből kiáradó hatás képezi azt a mezőt..."

A kiáradó mező már anyag. 

"Ha a gravitációt is erőnek tekintjük, akkor annak a vonzó hatása honnan, hogyan érvényesül, ha nincs (tér) távolság a vonzó és vonzott között?"

A vonzáshoz legalább két test kell, és azok között már van távolság. Tehát itt már értelmezhető a távolság és a tér, de éppen azért mert már létezik a két test. Testek nélkül nincs távolság és nincs tér sem. 

A gravitáció az anyag vonzó hatása, tehát erőhatás, amelyet a gravitációs mező közvetít az egyik testtől a másikig. Erre már Newton is rájött, csak ő még nem nevezte gravitációs mezőnek. 

A tömeggel rendelkező égitestek nem a teret (és nem is téridőt) görbítgetik, hanem gravitációs mezőt hoznak létre maguk körül. A mező inhomogén eloszlású, mert az égitesthez közelebb erősebb, távolodva pedig gyengébb 1/r² szerint. És az iránya is változik, mindig az égitest tömegközéppontja felé mutat. Ettől lesz inhomogén a mező. 

Ebben a 3 dimenziós inhomogén vektormezőben már értelmezhető a Gauss-Riemann görbület. 

Így jön be a "görbe" térgeometria. 

Ezt a Magyarországon született Marcell Grossmann tanította meg Einsteinnek, de erre később Einstein már nem akart emlékezni. Einstein beépítette a Riemann geometriát a relativitáselméletbe (ennyi értékes van benne), de elkövetett 2 nagy hibát:

1. 4D-ben számolt, pedig csak 3D-ben kellett volna

2. A számításokat a "téridőre" alkalmazta, de a mezőre kellet volna

 

Erre a tévedésre csak halála előtt 3 évvel jött rá, amikor azt írta, hogy téridő önmagában nem létezik, csak a mező.