„A tér nem egy tartály, amelyre szüksége van az anyagnak, hanem az anyagi testek létezése teremti meg a teret.”

Gondolatban menjünk le egy pontszerű elemi részecske középpontjába. A részecske töltéseiből kiáradó hatás képezi azt a mezőt, amit szintén a sugárzó anyagnak, vagy a kölcsönhatást biztosító „közegnek” tekintünk. /Ebből a logikából az anyag teremti meg magához a teret./ De mi van azzal az elemi részecskével, amelyikből nem kiáradó, hanem bevonzó a hatás? Vagy az is helyet, teret képez a saját  hatásának? Ha a gravitációt is erőnek tekintjük, akkor annak a vonzó hatása honnan, hogyan érvényesül, ha nincs (tér) távolság a vonzó és vonzott között? Ha nem erő a gravitáció, akkor a kiterjedt, vagy pontszerű tömeg görbíti meg maga körül a TERET,(valójában a téridőt) ami kvázi lejtőként működve a nagyobb felé lejt, amin a kicsi hozzá közelít. Egy fizikai közeg a téridő, képezhet „lejtőt” úgy is, hogy azt még nem nevezzük anyagnak. :)