Ezt egy barátomnak írtam, akinek a barátai elképesztő helyzetekbe kerültek gondolataik megosztása miatt : 

 

számomra érdekes, hogy ez a felület ismerősök keresésére, gondolatok, élethelyzetek közlésére keletkezett.

 

Egyrészt lehetne vezetni naplót, amire nem érkezik reakció, senki sem tudja meg, oda miket írok ... esetleg beleírom, h kiket szeretnék 39 késszúrással megsemmisíteni, aminek egészen addig nem lesz jelentősége, amíg nem történik egy ilyen bűncselekmény, és véletlenek sorozatának köszönhetően esetlegesen ezzel egyidőben felszívódok valahová, és miközben átkutatnak, rábukkannak a titkos jegyzeteimre, ami végzetesen terhelő lehetne rám nézve*.

 

másrészt érzéseket, élményeket, fantáziákat megosztani nem bűn ... a kérdés az, h neked való-e egy olyan társaság, akár munkahelyi, akár baráti, vagy szakmai, amely képtelen értelmezni

 

g o n d o l a t o k a t,

 

melyek, bár valós élményekről, érzésekről szóló beszámolók, de mégis, mint amatőr irodalmi alkotások működőképes terápiaként hathatnak mindannyiunkra ...

 

*és garantálom, h lesz akár nem reagáló olvasó, aki azt hiszi, szeretnék embereket 39 késszúrással megsemmisíteni ... és screenshotol, gyűjt, felcímkéz, és a végén összerak egy felismerhetetlen Picasso profilt rólam/rólad, h nNa! XXX/Calamayca így néz ki! És örül, és boldog! és mennek a privátok, h #teisláttad, #mostmonddmeeg ??? mit csinált, mondott, stb ...Bátorság!

 

Egyes olvasók által összerakott profil: