Üdv Supertzar!

Miután a Metallica topicban az egyik balsikerű kijelentésemet keményen helyretetted (okkal-joggal) a minap, elgondolkoztam azon, hogy egy olyan ember, mint te, aki nagyon régóta belelát ennek a "szakmának" a mélyébe és gyorsan átlátja a dolgok működését hála a sok évi tapasztaltnak, szóval egy ilyen valaki tud-e még úgy zenét hallgatni, mint régen. Akkor, amikor még nem tudta, mi az a riff, mi az a multikiadó, mi az, hogy trend és csak ösztönösen érezte a zene erejét és vonzását. Biztos ki tudod kapcsolni azt a reflexet, ami újságírói/kritikusi éveid során akaratlanul is belédnőtt. A kérdésem az lenne, hogy kell-e figyelned erre, vagy könnyedén át tudsz váltani kritikusból rajongóvá? Azért érdekelne mindez, mert nekem, mint "zenésznek", ez egyre nehezebben megy és bizony néha megijeszt a dolog... Ahogy valami új zenét hallok, mindjárt fülelni kezdek, hogy hogy szól a lábdob, vajon le vannak-e hangolva a gitárok, mire hasonlít ez vagy az a rész, meg ilyenek. Maga a zene értelme, hangulata meg elszalad előlem.
Más... Ti a Hammerben nem érztetek soha késztetést a zenéléshez? Ok, tudunk Olly Cerebral Haemmorhage-éről (tényleg, megvan még a zenekar?) és mintha azt hallottam volna, hogy Cselő valaha dobolt, de a többiek...? Például te milyen zenét játszanál? Vagy mondjuk Uzseka Norbi? Cselőről mondjuk van sejtésem :)