Sziasztok!

Nem akarok OFF lenni, de van egy régi problémám, és úgy érzem, csak ebben a topicban kérdezhetem meg tőletek. Hátha más is küszködik ilyesmivel.
Az alvajárásról van szó. Mindhárom gyermekem míveli néha napján, de a középső gyermekem nagyon sűrűn. Volt idő, amikor minden nap. Ilyenkor úgy néz ki, mint aki felébred, de tuti nincs ébren, mert nem a szemembe néz, hanem valahová mögém, keresztül rajtam. Mindig 10-11 óra között kerül ebbe az állapotba, ha addig nem, akkor már alszik nyugodtan reggelig. Van, hogy csak 1-2 perc és felébred, de van, hogy 10-15 percig is eltart a dolog és van, hogy fel sem ébred.
Nincs is semmi baj, ha szépet álmodik, akkor röhögcsél, beszélget, mutogat, stb. De ha rosszat álmodik, az szörnyű! Sír, mit sír, zokog, nem ismer fel, össze-vissza beszél, iszonyú rémület látszik a szemében és én tehetetlenül próbálom vigasztalni. Volt egyszer, hogy a kis keze is teljesen görcsbe rándult és az arca is eltorzult a félelemtől. Akkor felébreszteni sem tudtuk sehogyan sem, és az sokáig is tartott. Másnap aztán nem emlékszik semmire, pedig sűrűn elmeséli, mit álmodott, de ha alvajár (nem tudok jobb kijezést rá), arra nem emlékszik, hogy akkor mit álmodott.
Voltunk már orvosnál is, de azonkívül, hogy engem gyanúsítgattak mindenfélével, semmilyen magyarázatot nem tudtak adni a dologra. Semmilyen trauma sem érhette, kiegyensúlyozott, vidám klassz kislány.
Ne nevessetek ki, de egyetlen dolog létezik, amivel néha, nem mindig, de meg tudom nyugtatni. Mosolygok rá, nagyon kedvesen, és próbálom minden szeretetemet őrá összpontosítani.
Ha tudtok segíteni, ha valakinek van hasonló tapasztalata, megköszönöm.
Egyébként talán ez is egy érdekes adalék az álmokhoz.

Üdv!

PINGYI