Eszement baromságnak tartom a vitát arról, hogy háborúzzunk-e Erdélyért. A válasz csakis az lehet, hogy nem. Mellesleg én ott voltam a MIÉP rendezvényén, és föl sem merült a háború kérdése, vagy más hasonló megoldás. Az ottani románok úgyis rájönnek előbb-utóbb, hogy a Kárpátokon túli oláhok nélkül gyorsabb lenne a gazdasági felzárkózásuk, de ehhez az uniós tárgyalások felgyorsulása kellene. A baj ott van, hogy egy önálló Erdély ugyanúgy román nacionalista állam lenne, mint a mai, sőt, lehet, hogy Funar még a miniszterelnökségig is eljutna. Emellett egy ilyen változás erősítené a magyarországi nacionalistákat és az erdélyi magyar radikálisokat is, hiszen ebben az esetben az Unió Erdéllyel jelszó valós eséllyel kerülne napirendre. Egy önálló Erdély léte magában hordozná a háború veszélyét, vagy legalábbis egy olyan politikai konfliktusét, amit Európa aligha tűrne el.
De kérdem én, mi szükségünk Erdélyre? A kicsi országméret ma már inkább előny. Ha Erdély a miénk lenne, nekünk kellene milliárdokat költeni arra, hogy felzárkóztassuk, míg ha román marad, ez az Unióra fog hárulni. (Lehet, hogy nem kér belőle...) A Kárpát-medencei magyar gazdasági fölény lenne az ideális megoldás(Románia EU-tagságával együtt), a bankárokkal és befektetőkkel többre megyünk, mint a tankokkal. Fokozni kell a magyar gazdaság növekedését, a környező országokba irányuló tőkekivitelt, és persze minden létező fórumon támogatni a románok integrálódását. A piszkos munkát ez esetben Brüsszelnek kell elvégezni, a leszakítható gyümölcsökből viszont nekünk is jut.