Egy kiegészítése az előbbi bejegyzésnek, kizárólag szuperfizikusnak címezve!
„A Planck-tömeg a tömeg természetes egysége, jele: mP. Ez az a tömeg, amelynek a Schwarzschild-sugara a Compton-hullámhossz osztva π-vel.
��=ℏ�� ≈ 1,2209·1019 GeV/c2 = 2,176·10−8 kg
A részecskefizika és a kozmológia gyakran használja a redukált Planck-tömeget: ℏ�8�� ≈ 4,340 µg.
Ahol a hozzáadott 8π tényező számos gravitációs egyenletet egyszerűsít. (gyakorlatilag az értékét megduplázza, az egyszerűsítés kedvéért.)
Más Planck-egységektől eltérően a Planck-tömeg nagyjából felfogható az ember számára, mivel egy emberi bolha tömege durván 4-5000 mP.”
Amennyiben egy bolhának 4-5000 mP tömege van, akkor mennyi a tömege egy medveállatkának, vagy egy vírusnak? Ha létezik valami, aminek a tömege kisebb, mint a Planck tömeg, (pedig van) az azt jelenti, hogy nagyon sokan adják ki a Plack tömeget. Egy elektron tömege
9,109 382 15(45) ·10−31 kg[2] a proton tömegének 1/1836 része. Mennyi atomból áll egy bolha, ami csak 4-5000 mP. tömeget visel?
„A (részecskefizikai) standard modell gravitonokkal való kiegészítése nagy, a Planck-skála nagyságrendjébe eső energiákon súlyos elméleti nehézségekbe ütközött, mivel kvantumeffektusok miatt végtelen mennyiségek léptek fel (szaknyelven a gravitáció nem renormálható). A kvantumgravitáció egyes, még nem elfogadott elméletei, például a húrelmélet megoldják ezt a problémát. A húrelméletben a gravitonok a többi részecskéhez hasonlóan nem pontszerű részecskék, hanem húrok állapotai. Ilyenkor a végtelen mennyiségek nem lépnek fel, miközben az alacsony energiájú viselkedés továbbra is konzisztens marad a kvantumtérelmélettel és a kísérleti eredményekkel. Jelenleg azonban nincs semmilyen kísérleti tény, amely a húrelméletet igazolná.
A gravitációs kölcsönhatás gyengesége miatt a gravitonok kísérleti észlelésére az előrelátható jövőben nagyon kevés a remény.
„A húrelméletben a gravitonok a többi részecskéhez hasonlóan nem pontszerű részecskék, hanem húrok állapotai. Ilyenkor a végtelen mennyiségek nem lépnek fel, miközben az alacsony energiájú viselkedés továbbra is konzisztens marad a kvantumtérelmélettel és a kísérleti eredményekkel.”
Amennyiben minden részecskét húrszerűnek, és nem pontszerűnek tekintünk, úgy azok rezgési módosai és frekvenciája adja ki az energiaértékét. A téridő kvantuma is tekinthető egy zárt egydimenziós húrnak, egy időben eltolt rezgő felületnek, amin belül a hely található.
Ha a graviton olyan alacsony energiaértéket képvisel, hogy az nem éri el a Planck tömeg energiaértékét, akkor lehet olyan tömegtelen bozonnak tekinteni, akár a fotont. Ha a gyengébb gravitációs töltések gyengébb kvázi bozonokat képeznek a téridő kvantumaiból, mint az elektromos töltések, akkor gravitonok energiái közelebb állnak a téridő-kvantumok energiájához, amik szintén ismeretlenek, de nem nullaértékűek.
Ebbe csak beletörik az agyad.;-)
