Ezékiel  könyve: 31  fejezet: 1-18   (1-5, 7, 9-11, 13, 15, versek)

               A cédrus, Egyiptom hatalmának jelképe.

1 A 11. esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2 Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és egész népének: Nagyságodban ki mérhető hozzád? 3 Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésű, a koronája a felhőkig ér. 4 Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához. 5 Ezért magasabbra nőtt a környék minden fájánál: gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak, mert bőséges víz táplálta őket.

7 Pompás volt termete és lombozata, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak le.

9 Széppé tettem sűrű lombozatával, ezért irigyelte az Éden minden fája az Isten kertjében. 10 Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nőtt, koronája a felhőkig nyúlt, és nagyságában büszke lett, 11 elvetettem, a legerősebb nép kezébe adtam, hadd bánjon vele gonoszsága szerint.

13 Ledőlt törzsére rátelepedtek az égi madarak, s ágai közé gyűlt a környék minden vadja.

15 Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mező minden fája elszáradt miatta.