Látjátok, látjátok, csapatok jönnek-mennek, felfutnak majd eltűnnek, projektrendszerben működnek - ilyenkor azért felértékelődnek azok, akik tartósan (több évtizeden át) a közvetlen élvonal tagjai tudnak lenni. Mindig voltak és valószínűleg lesznek is idegesítő jelenségek, elrontott koncepciókból következő rossz igazolások, bejövő és rosszul elsülő húzások, pénzbőség és szűkebb évek, szerencsevadász és valóban dolgozni akaró emberek; azonban ha kellő távolságból nézzük a képet, akkor az mégiscsak rendben van, hogy gyakorlatilag 30 éve a kézilabda elitjét látjuk játszani Veszprémben; ez pedig kizárólag annak köszönhető, hogy mi is ott vagyunk. Szerintem ez nagyobb dolog, mint ahogyan ezt sokan a fórumokon, a lelátókon vagy otthon a fotelben látják. Persze mondhatjuk, hogy ennek a meg nem alkuvásnak köszönhetjük a sikereket, de én inkább már károsnak látom ezt a folyamatos csehovi vágyakozást mindig más edző, más játékosok iránt (akik persze idekerülve ritkán tudják azt nyújtani, amit korábban mutattak - ennek okai sem biztos, hogy függetlenek az állandó csodavárástól)