Izajás könyve 35. fejezet: 1-10.versek

Isten szabadulást hozó ítélete

1 Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon! 2 Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét. 3 Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!

4 Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.”

5 Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. 6 Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban. 7 A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem… 8 És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta.

9 Nem lesz ott oroszlán, más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta, 10 akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.