nos, a WMS egy sokak számára nehezen elfogadható lemez, különösen Cure hallgatók esetében kelthetett akkoriban, a megjelenés idején csalódást. nemkülönben, anno, én is ide tartoztam:-)) 

node...

én amikor elkezdtem a pályát a Cure-ral, épp lecsúsztam a wish megjelenéséről, hiszen 92 novemberében már javában ment az eu turné is. igy nyilván az azt követő 3 év a cure zenéjének mélyreható de nagyon lassú megismerésével telt. miyed, disintegration, kiss me, standing on the beach, show, és paris. ezek voltak akkor. nem volt net, egy-egy kazetta vagy eredeti cd-re megérkezésére 4 hetet vártam. a mixed up és a paris voilt a döntő. ezeket 93ban vettem meg, a mixed up-ot használt de jó állapotú magyar nyomású kazettaként míg a paris-t króm kazettára másolva Nőhalnál:-)) (férfiről van szó). egyértelműen nekem találták ki a Cure-t, mert a paris-t -náhány daltól eltekintve - sokkal jobbnak találtam a Show-nál, miközben egyikkel sincs semmi baj szerintem. a mixed up széles és színesvásznű mivolta miatt végérvényesen cureos lett. ehhez jött a győri főiskolán a koleszban meghallgatott disintegration cd, amit erőteljesen nyomtam reggel 7től a kolesz stúdiójában (amyg lehetett- merthogy megbuktam).

95 felemás év volt, mert a Cureból engedve a techno és egyéb zenék is eléggé megfogtak, de a Cure is maradt.

aztán jött 96.

az uj lemezről valamikor márciusban lehetett tudomást szerezni, a rádióban nyomták hegedűs lászlót aki mondta h jön az uj cure lemez, meg tán lesz koncert is asszem a királyi petőfin, akkoriban csak 2 állami rádiós

szennycsatorna volt még.

a lemezt május 7-én hallgattam meg és vettem meg a győrben most már nemtom h is hívtéák a boltot, de a sétálóutcától balr kellett lemenni egy utcába, ott volt egy lemezbolt volt. cd-n, fejhallgatón csalódást okozott. mentem előre hátra de csak nem fogott meg. 

nagyon széthúzó, koncepciótlan, a wish-től és az általam már akkor is nagyon preferált disitől teljesen elütött. a kijött the 13th nótát előtte hónapban már nyomták a magyar rádióban, és meg is vettem a maxi cdt ahogy megjelent de nem repestem az örömtől. a véleményem a mai napig az h a the 13th az egyik legelbaszottabb cure szám amit valaha alkottak, bár ha ez olyan stílusos kicseszés akar lenni a cure hívőkkel mint anno a porno után a lets go to bed akkor belefér.

teltek az évek, az ember öregedett sokat, hallgatott sokmindent és a wms is elnyerte végül méltó helyét.

a dalszövegekbe való mélységi elmélkedés, a nagyon szép színes zenei kavalkád mind hangszerhasználatban mind pedig keverésben, megszelídítette a lemezt, csodás oldalait megmutatva ennek a szenzációs zenekarnak. 

kiemelkedő lírai teljesítmények vannak rajta, és ha lenne majd egy félmilliós cucc amin lehetne a szomszédokkal -is-  megismertetni milyen gyönyörűen szólnak ezek a dalok, akkor sokszor feltenném. személy szerint a lemezen pár dal kivételével jó melódiák vannak, és az akkortól állandósuló 2 óra 40 perces koncerteket is nagyon szívesen hallgatom vissza néha.

összességében van, amikor nem lehet már hova tenni egy mércét, mert olyan szédületes stúdió és élő alkotások után a rajongók mindig valami etalonhoz, mércéhez kötnék elvárásukat, de ez olyannyira hiba, mint amilyen a magunkhoz való elvárásunk hiánya. valljuk be, a wms lemez és turné -bár akkor még nem láttam sajnos őket élőben- nem tartozhat egy gyenge teljesítménynek. néhány dal jelenlétét a lemezről hiányolom, és nehéz egy ekkora pálya átívelése okán kidobni egy forestet csak azért hogy legyen helyette egy bare, vagy treasure+jupiter. mindent el lehet fogadni, de egy kissé nagyobb odafigyelést megérne a lemez, a want-on kívül is robertéktől.