Már úgy 2012 óta szokásommá vált, hogy mikor az egész albumot akarom meghallgatni, akkor azt hanglemezjátszón teszem. A KM-től nézve sorrendileg a legtöbbször hallgatottól: BF (imádom ahog felhömpölyödik az Out of This World-el, és utána engem magával ragad végig), TC (imádom, hogy olyan a Lost, mintha behajítanám a tűt a barázdákba, majd Jason beesik a dobok mögé :DDD, aztán már persze máris nincs kedvem röhögni, de a kezdés mindig ezzel jár, onnantól engem szintén végigsodor, ugye a TC az igazság szerint 3LP lenne, és így is a vinylen van a legoptimálisabban rajta minden szám, a maradékokat CD-ről pótolom hozzá, vagy a vinyl kislemezekről, mondjuk folyamatosságában ezért elég macerás, és feeling romboló, kellene a 3LP), KM (egyszerűen lemezjátszóra termett), Wish (pláne a remaster után), WMS (bitang jól szól LP-n!, kb. mint a The Top UK nyomat).

A régebbi albumokat ritkábban hallgatom lemezjátszón, mert értékesebbek, ott nagyon változó a sorrend, és mindet imádom ezért nehéz dönteni köztük. A Happily Ever Aftert elég sokat toltam, utána a The Top-ot, és mivel sajnos még nincs meg a 180grammos Disi, ezért azt csak ritkán szoktam ezen hallgatni, pedig 3 féle nyomatom is van belőle (UK, GER, Indiai, UK szól a legjobban).

A 4:13-at meg sem vettem LP-n, és nem is fogom sorry, viszont az új albumot már most tudom, hogy azonnal igen.

Furcsa, mert most is úgy tartom, hogy a JWP, WMS, 4:13D is egy trilógia. Az a 'hülye' Top lóg csak ki mindig a sorból, mint mindenkinél, de az nagyon, viszont piszok jó albumocska!