Az ezredfordulón készült, magyarul is olvasható interjúkban a zenekar tagjai is úgy nyilatkoznak a WMS-ről, hogy „az albumra került dalok többsége súlytalan volt” (Robert), a lemez „szar lett” (Simon), illetve hogy a britpop elsöprő sikere mellett a Cure porosnak, idejétmúltnak tűnhetett. Persze, kísérletezgettek akusztikus gitárral, vonósokkal, karibi meg jazzes hangzássa, de egyik próbálkozás sem volt emlékezetes.

Akad rajta néhány szerethető dal, de összességében tényleg gyenge album a Wild Mood Swings. Egyébként 1990 óta hallgatok Cure-t, ha ez számít. (Haha, dehogy számít.)