"vajon hogyan mérték meg a foton nyugalmi tömegét, ha soha sincs nyugalomban?"

Istenem, te még ezt se tudtad? S így akarsz szuperfizikus lenni?

Hát akkor legalább most utólag tudd meg!

Minden elektromágneses sugárzás közös tulajdonsága, hogy az energiasűrűségük pontosan arányos az impulzussűrűségükkel. Ami kísérletileg sokszorosan ellenőrzött tény, elméletileg pedig egzaktul következik már a Maxwell egyenletekből is. Amelyekből levezethető ugyanis, hogy i.c= e. Vagyis például a sugárzás elemi adagjaira, azaz a fotonokra: I.c=E.

Miközben minden részecske nyugalmi tömegére igaz, hogy m²c⁴=E²-I².c². Amiből közvetlenül következik, hogy az impulzusa csak úgy lehet arányos az energiájával, ha m=0.

"Mivel a relativisták szerint a foton részecskeként születik, nyilván csak egy meghatározott irányban tudja elhagyni az atomot. (ezt egyértelműen cáfolják a kísérletek)"

Semmi relevanciája nincs annak, hogy te mit tartasz nyilvánvalónak.

Egy gömbszimmetrikusan sugárzó EM sugárforrásnak az elemi energiaadagjai (vagyis a fotonjai) is gömbszimmetrikusan terjednek. Nem olyanok, mint a kis golyócskák, amelyek egyszerre csak egyfelé tudnak repülni. Ezek a szabad fotonok szintén gömbhullámok, a fotontér gömb alakú állapothullámai, amelyek négyzete mindenhol az ottani megtalálhatóság valószínűségét adja, vagyis bárhol egyforma valószínűséggel nyelődhetnek el, ám ha valahol egyszer ez megtörténik, ott teljes egészükben elnyelődnek, és sehol máshol nem fognak már elnyelődni. Azt semmi módon nem lehet előre megjósolni egy gömbszimmetrikus egyfoton forrás egyetlen kibocsájtott fotonját a teljes térszög melyik irányában sikerülhet elkapni. Ám ha sok fotont sugároz ki, azok megtalálhatósága a tér minden irányában azonos gyakoriságú.